Borriello és De Ceglie otthon veszekedtek. De Ceglie ezt mondta.
-Már nem félek tőled, azt tehetsz velem amit akarsz! Képes lennél megölni is! Akkor tedd meg! Ölj meg!
Borriello így reagált rá, nyílván nagyon őrültnek tartotta a lakótársát, előtte soha sem viselkedett így, mindig azt tette, amit ő mond szó nélkül és soha sem panaszkodott. Most kikelt önmagából.
-Oké! Te akartad haver! El teszlek láb alól, de csak a te kedvedért! Legalább akkor nem tudod elkotyogni a rendőrségnek az Antonini esetet!
Hozott egy kést, De Ceglie már kezdett félni, hisz tudta, hogy Borriello képes őt megölni. Felkészült a halálra, menekülni már nem tudott.
Eltelt egy nap, Agnetha elment Annához és Antonini anyukájához, hogy elmenjenek a kórházba meglátogatni Antoninit.
-Akkor mehetünk?
-Hová akarsz te menni?
-Lukinohoz! Nem halt meg, az az idióta találta ki, mert unatkozik és a középpontban akar lenni.
-Nem tudom, de fél Borriellotól!
-Ártatlannak adta ki magát, ne higgyél neki!
-Pedig rendesnek tűnt.
-Nem az! A látszat csal! Vigyázz vele nagyon!
-Ha te mondod! De te se ismered!
-Jó emberismerő vagyok, hihetsz nekem!
-Jólvan, de neked se lehet igazán hinni!
-Foglalkozz Lukinoval, ő megérdemli! Vigasztald őt, erre van szüksége!
-Szerinted egyedül hagynám őt?
-Csak azt hittem, hogy a másikért elhagynád, mert Luca nem viszonozza a szerelmedet, és ebből már eleged van!
-Megvárom, amíg viszonoz! Egy napon úgy is fog, mert látja, hogy én foglalkozom vele! A másik az nem érdekel. Fiatalabb is nálam!
-Luca is!
-De ő csak egy évvel, a másik meg öt évvel!
-Az öt év az nem sok!
-Most rá akarsz beszélni! Nem sok az öt év, de ha a nő az öregebb, akkor már számít, fordított esetben meg nem.
-Te tudod!
Megérkeztek a kórházba, már lehetett látogatni Antoninit. Először az anyukája ment be hozzá. Antonini feje be volt kötözve.
-Hogy vagy kicsim? Már jobban vagy?
-Nagyon fáj a fejem!
-Ki tette ezt veled? Azonnal feljelentjük!
-Az az átkozott Borriello, elvette tőlem Agnethát!
Már majdnem sírt.
-Azt a nőt felejtsd el, nem érdemel meg téged!
Ezután Agnetha ment be hozzá, akire Antonini nagyon haragudott. Őt hibáztatta mindenért.
-Te miattad van minden! Van képed még meglátogatni! Menj csak Borriellodhoz, biztosan már nagyon vár és beszéljetek ki engem kettesben! Többé nem is akarlak látni!
-Hallgass meg kérlek! Nem úgy van ahogy mondod! Félreértetted!
-Nem érdekelnek a kifogásaid és a hazugságaid!
-El is felejtetted, hogy a gyerekedet várom!
-Az nem az enyém, takarodj innen!
-Nem is fogod szeretni!
-Más gyerekét minek szeressem! Menj el, mert csak felidegesítesz!
-Most pedig el fogom mondani a magamért!
-Nem hallgatlak meg, menj innen!
-Nem fogsz tudni innen kidobni, akkor is elmondom!
Veszekedtek, így az orvos bement erre a zajra.
-Mi folyik itt? Megzavarják a kórház nyugalmát és a betegek nem tudnak pihenni!
Agnetha ezt mondta.
-Nem hallgat meg ez!
-Miért is hallgatnálak meg? Menj el!
Az orvos ezt mondta Agnethának.
-Kérem hölgyem, hagyja a beteget nyugton!
-Akkor is el fogom mondani!
-Akkor kidobatom innen, mert zaklatja a beteget!
Kénytelen volt kimenni, haza is ment nagyon idegesen. Végül Anna ment be hozzá, aki nem tudta mi történt köztük.
-Mi történt? Veszekedtél Agnethával?
-Igen! Megint hazudozni akart, többé nem akarom már látni!
-Végre felébredtél! Én mindig is mondtam neked, hogy ez egy képmutató nőszemély!
-Igen, neked volt igazad, bánom már, hogy nem hallgattam rád! A szerelem elvakított.
-Bármire képes az ember, ha szerelmes!
-Igen, ez igaz!
Anna szomorú volt, hogy Antonini nem szerelmes belé, valahogy a tudtára akarta adni, hogy vegye már észre mennyire szereti. Közelebb hajolt hozzá és szájon puszilta, majd ezt mondta.
-Én mindig melletted maradok! Jóban rosszban kitartok melletted!
Antonini hagyta, hogy Anna csókolgassa.
-Szeretsz?
-Igen, Anna! Szeretlek, mert te megbecsülsz engem! Kár, hogy nem vettelek hamarabb észre.
Anna örült neki.
-Végre megjött az eszed! Én kitartok melletted!
Végül mennie kellett, de megígérte, hogy holnap is eljön.
Agnetha átment Borriellohoz.
-Hello béby! Gyere be!
-Hol van az idióta? Aki a csicskád?
-Mit akarsz tőle?
-Csak oltogatni!
-Fölösleges, mert már elküldtem a francba!
-Miért?
-Nincs rá szükségem, mert csak felidegesít.
-Jól tetted!
Teltek a hetek, Antoninit hazaengedték a kórházból, már jobban volt, de még sokat kellett pihennie, Anna gondoskodott róla, de még a szülei is ott voltak.
-Mostmár jobban vagy?
-Igen! Köszönöm, hogy ennyit foglalkozol velem, más nem tenné meg! Rád mindig számíthatok!
-Sosem hanyagolnálak el! Tudod, hogy rám mindig számíthatsz! Nem szeretnél hazamenni?
-Dehogynem! Már nincs miért itt lennem!
-Akkor menjünk oda, amit te az otthonodnak tartasz!
-Nyáron tudunk csak menni, de akkor már nem fogok visszajönni.
-Jól teszed! Nincs itt már semmi dolgod.
Teltek a hetek, eljött a nyár. Antonini már haza akart menni, Agnethával már nagyon rég nem találkozott, inkább Annával foglalkozott. Eleinte nehéz volt neki ez az időszak, nagyon sokat szenvedett a hiánya miatt, de ahogy teltek az idők, egyre jobban volt és már nem érdekelte Agnetha. Annával jól érezte magát.
Eljött az utazás napja, így már összepakoltak. Antonini és Anna beszélgettek, miközben pakolgattak.
-Várod már, hogy hazamehess?
-Igen, nem is tudom minek akartam idejönni, mikor ez nem is az otthonom.
-Agnetha miatt akartál. Nem emlékszel?
-Dehogynem, de rájöttem mekkora hülye voltam. Már nem leszek az a kis nyavalygós hülye!
-Nem is voltál olyan! Akármilyen vagy, én mindenhogy szeretni foglak!
-Te mindig is megértő voltál, de csak későn döbbentem rá!
-Semmi gond, még mindig jobb, mint soha!
-Hát igen!
-Szeretnék gyereket tőled!
-Majd annak is eljön az ideje!
Agnetha meg Borriello szeretője volt, a munkát is elhanyagolta, ezért a másik három tag ezért nehezteltek rá.
-Hihetetlen, hogy soha sincs itt!
-Megint az a Luca csicska!
Frida már tudta, hogy már más valakije van.
-Ő már nincs meg neki, mert dobta! Most valamilyen Borrielloval jár, az szerintem rosszabb, mint az előző.
-És a gyereke apja?
-Őt dobta! Állítólag mindig megcsalta és ezt már unta.
-Egyre rosszabb ez az Agnetha, nem hiszem el, hogy ő szent volt.
-Nem volt, de magában nem veszi észre a hibákat.
-Ez a baj! Nem lehet vele együtt dolgozni! Keressünk a helyére valakit, nem veszi már komolyan.
-Igazad van! Úgysem lesz ideje a gyerek miatt a zenére. De az is benne van, hogy hárman folytassuk.
Björn ezt mondta.
-Feladok egy hirdetést, mert lecseréljük Agnethát, persze ezt előtte vele is meg kell beszélni, adunk neki egy esélyt, ha nem szedi össze magát, akkor át kell adnia a helyét másnak. Higgyétek el, rengetegen jelentkeznének, válogatást is kéne tartanunk és ezzel is idők mennének el.
-Igen, értjük! Ha veszélyeztetve lesz a helye, akkor csak össze fogja magát szedni.
Pedig esze ágában sem volt, mert Borriello nagyon jó party volt a számára, vele felszabadultnak érezhette magát. Legalább Borriello nem nyavalygott annyit és ha másra nézett, akkor sem akadt ki. Akkor se robbant a bomba ha volt egy kis félrelépés, hiszen nem volt olyan mély a kapcsolatuk, csak szórakoztatták egymást, semmi több nem volt köztük. Szerelmet meg nem is éreztek egymás iránt. Agnethának viszont hiányzott Antonini, azonban már annyira nem is volt biztos, hogy egyáltalán szereti-e még őt, de mégiscsak az ő gyerekét várta, viszont az fájt neki, hogy a fiú kételkedett benne, hogy esetleg mástól van a gyerek, vagyis Björntől. Borriello nem lehetett az apa, hisz amikor fogant, ő még nem volt Agnetha életében.
Este mikor hazament, Björn beszélni akart vele.
-Beszélhetünk?
-Igen! Mit akarsz?
-Soha sem vagy itt, amikor kellenél, így nem tudunk normálisan dolgozni! Soha nem lesz kész az új album, ha így folytatod! Komolyabban kéne venni a munkát, ahogyan régebben is tetted!
-Nekem is jár a szórakozás, nem csak egésznap a munka!
-Talán túl sokat is jársz el! Ha nem szeded magad össze, keresünk mást a helyedre!
Agnetha erről hallani sem akart.
-Megőrültél? Közel sem lennétek olyan sikeresek, ha csak egy valakit is lecseréltek!
-Ha továbbra is így folytatod, akkor ki leszel rúgva, veled se leszünk sikeresek, mert veled nem lehet normálisan dolgozni! Összeszeded magad, vagy pedig keresek mást a helyedre!
-Jólvan, összeszedem magam!
-Oké, akkor holnap nem mész sehová! Majd megmondom mikor van szabadidő, akkor elmehetsz, de holnap nem, mivel elég sokat voltál el. Természetesen lesznek pihenő idők, de azt holnap a házban töltöd el!
-Ne te mondd már meg mit csináljak? Szabad ember vagyok!
-Jó, de dolgozni is kell, nem csak szórakozni! Ezt tanuld meg! Különben is hamarosan megszületik a gyereked, akkor meg főleg nem lesz időd szórakozni, mert akkor is itt lesz a munka!
-Jólvan már! Holnap itthon maradok!
Este Agnetha felhívta Borriellot.
-Hello béby! Mi újság?
-Holnap nem tudunk találkozni, mert Björn megparancsolta, hogy holnap nem mehetek sehová! Tudod, hogy az új albumon kell dolgoznunk és nem haladunk valami fényesen! Ugye megérted?
-Hát persze! Csak legyen kész az az album!
-Megfenyegetett, hogy ha így folytatom keres a helyemre valakit! Így ritkábban tudunk találkozni!
-Hagyd ott azt a vacak együttest, úgy is van már elég pénzed, meg nála is jó dolgod lenne! Gondold meg, ha nem akarsz kötött lenni az együtteshez, alig lesz időd a szórakozásra, meg ritkán találkozhatunk!
-Még átgondolom!
-Itt lesz hamarosan a nyár, elmehetnénk kettesben nyaralni!
-Ez jól hangzik, csak nekem terhesen nem lesz könnyű, egész nyáron szenvedni fogok a nagy pocakkal, mert csak szeptemberben születik meg.
-Az gáz! De akkor is lehet nyaralni!
-Lehet, valahogy majd időt szakítok rá, megígérem!
-Bízok benned béby!
-Legyél rossz, most le kell tennem!
-Oké, de te se legyél jó! Na szia!
Letették a telefont. Borriello lement a pincébe, ott tárolt egy véres kést. Azt nézegette egy darabig! Rá volt száradva a vér, nem akarta soha se lemosni.
-Kár volt megölnöm téged kedves barátom! Te azt kérted, felidegesítettél és elborult az agyam! Nem derülhet ki soha, hogy halott vagy! Mindenkinek azt mondom, hogy elmentél, ami igaz is, csak nem tudják, hogy halott vagy!
Ekkor feljött a pincéből.
Anna és Antonini lefekvéshez készülődtek, ez volt az utolsó éjszakájuk ebben a házban, meg persze Stockholmban, mivel holnap Milánóba utaznak, Antonini végre hazamehet.
-Várod már a holnapot?
-Hogy ne várnám, alig várom, hogy elmehessek innen!
-Én is várom, legalább új helyre költözöm! Szeretem ha változás történik az életemben! Remélem sikerült elfelejtened azt az Agnethát! Jaj képzeld, ma láttam azzal a Borrielloval csókolózni!
-Ne is emlékeztess rá és nem érdekel kikkel van és miket csinálnak!
-Ne haragudj! Nem akartalak megbántani, többet nem mondok róla semmit! Felszakítottam a régi sebeket?
-Nem, már nem is érdekel! Hidegen hagy és tök közömbös az a nő már!
Igazából bántotta a dolog, de nem akart erről beszélni és nem akart Anna előtt szenvedni, inkább magában őrlődött.
Borriello is lefekvéshez készülődött. Éjfél körül valaki csöngetett, ezért felébredt.
-Ki a fene lehet ilyenkor?
Felkelt ajtót nyitni. Egyenlőre nem látott senki, körül nézett de akkor sem, azt hitte valaki szórakozik.
-Idióták! Aludjanak inkább ha ennyire unatkoznak.
Visszafeküdt aludni, fél óra múlva, mikor már elaludt, ismét csöngetett valaki, megint felkelt megnézni. Azt gondolta beolvas nekik, amiért nem hagyják aludni. Most viszont állt valaki az ajtóban, de ő maga is ledöbbent, ugyanis De Ceglie volt az, akit elvileg megölt és a véres kést, amivel el tette láb alól a pincében tárolta.
-Te mit keresel itt? Te már hallott vagy?
-Visszajöttem bosszút állni!
-Tessék! Te egy szellem vagy csak, semmit sem tudsz csinálni!
De Ceglie kezében egy nagy kés volt, amit Borriello felé tartott.