40. rész

A finálé!!!

 

Antonini indult a nyelves klubba, amikor megállt egy autó mellette, amiből kiszállt két nagy darab ember, akik elrabolták. Innentől kezdve már tehetetlen volt, mivel a csomagtartóba tették és összekötözték. Mjöllby meg várta de már 20 percet késett.

-Hogy lehet ennyit késni?

Alekszandr ezt mondta.

-Nem is tudod miért késik?

-Honnan tudnám? Lehet el sem fog jönni!

-Nem hát! Nem fog eljönni!

-Tudsz valamit?

-Beszéltem az embereimmel és elrabolták! Tehát már a kezünkben van a kicsike, azt csinálunk vele, amit akarunk, akár meg is ölhetjük!

Mjöllby örült neki.

-Nagyszerű, haver! Nagyon jó munkát végeztél!

Közben Antoninit elvitték egy elhagyatott helyre, ahol csak egy leroncsolódott ház volt. Ott álltak meg, majd kinyitották a csomagtartó ajtaját, hogy Antonini ki tudjon mászni, ki is jött, amilyen gyorsan csak tudott, el is akart szaladni, azonban azt már nem hagyták.

-Nem mész sehová, te kis görcs!

-Mit akartok tőlem? Miért csináljátok ezt?

-Most velünk jössz befelé!

Megfogták, majd beráncigálták a roncs házba. Antonini sírni kezdett.

-Mit bőgsz, te kislány? Ha nem hagyod abba, akkor búcsúzhatsz az életedtől!

Az ember ekkor előrántott egy nagy kést, majd Antonini felé tartotta.

-Kérlek ne öljetek meg!

-Akkor fogd be a szádat!

Ez után már nem mert megszólalni, az ember el is tette a kést, majd odament a többiekhez.

-Szerintetek mit csináljunk vele? Ha elmegyünk, akkor első dolga az lesz, hogy megszökik.

-Odakötözzük és esélye sem lesz.

Hoztak egy erős kötelet, a kezét odakötözték egy oszlophoz.

-Most itt maradsz éjszakára, így esélyed sincs megszökni.

-Ne hagyjatok itt, nem fogom egyedül kibírni!

-Nem fogsz belehalni, reggel visszajövünk és kapsz enni!

Az emberek elmentek, Antonini sírva fakadt, mozdulni sem tudott, hisz oda volt kötözve, próbálta azért kikötözni a csomót.

 

Björn úgy gondolta ideje lenne elmenni és senki előtt nem mutatkozni. Valahogy mostanában nem jött össze neki semmi. Elhatározta, hogy elköltözik, méghozzá egy lakatlan szigetre. Csak a legfontosabbakat pakolta össze, ezután repülőre ült, majd hajóval eljutott az egyik Csendes-óceáni lakatlan szigetre.

-Jobb lesz mindenkinek nélkülem és én sem vagyok kíváncsi az emberekre. Így lesz a legjobb.

Letelepedett és soha nem kívánt visszamenni az emberek közé. Egy kérdés viszont volt, hogyan fog itt hosszútávon élelmet találni, na de az legyen az ő gondja.

Térjünk vissza a nyelves klubba, az emberek elmentek oda, Alekszandrt keresték.

-Hello! Alekszandr Mosztovoj itt van?

-Hát persze! Maguk kicsodák?

-Valamilyen Luca Antoninit elkaptunk és odakötöztük valahová éjszakára. Alekszandr parancsolta nekünk.

-Szólok neki, amúgy jó munkát végeztetek.

Alekszandr jött is.

-Na hogy ment?

-Minden jól ment főnök, az embert már odakötöztük éjszakára, ahová parancsoltad! Esélye sem lesz megszökni!

-Rendben, akkor menjünk oda!

El is indultak, Mjöllby is jött, már lassan éjfél volt. Antonini még mindig oda volt kötözve, leülni sem tudott, csak folyamatosan sírt.

-Na mi van, te kis hülye?

Antonini meglepődött, amikor meglátta Mjöllbyt és Alekszandrt.

-Szóval ez egy csapda volt! Miért nem engedtek el?

Alekszandr ezt mondta.

-Egy lakatlan szigetre kidobunk! Ott fogsz meghalni, mert ott semmi élelem nincs!

-Mit ártottam nektek, hogy ezt csináljátok velem?

-Semmit, egyszerűen csak idegesít a jelenléted!

-Mjöllby, akkor minek ajánlottad fel, hogy menjek a nyelves klubba?

Mjöllby ezt mondta.

-Hát, mert már régóta el szerettünk volna bánni veled, csak közben elmentél és most végre visszajöttél.

-Szemetek vagytok!

 

 

Hamarosan elvitték egy Csendes-óceáni lakatlan szigetre, Antonini úgy érezte vége van. Nagyon el volt keseredve, az egyik este mozgásokat hallott, ekkor nagyon megijedt.

-Ki van ott? Ne ijesztgessen.

Egészen véletlenül Björn is ezen a lakatlan szigeten volt, ő is hangokat hallott. Ekkor találkoztak, mindketten ledöbbentek és azt gondolták, hogy mi a fenét keres itt a másik. Björn szólalt meg először.

-Te meg mit keresel itt? Nem mondjad, hogy neked is eleged van az emberekből.

-Engem idehoztak, azt akarják, hogy haljak meg!

-Akkor most el is húzhatsz, mert nem vagyok rád kíváncsi!

-Hogyan? Ennyit nem tudok úszni, hogy kijussak innen!

-Pedig most úszni fogsz, na takarodj!

Be akarta lökni a vízbe.

-Nem mindegy hogy halsz meg? Megfulladsz vagy éhen halsz?

-Akkor te is meg fogsz halni!

-Mit számít az? Na húzz innen!

-Hogyan jöttél ide?

-Egy hajó idehozott.

Valójában Björn sem akart örökre itt maradni, egy csónakkal jött, hogy bármikor visszatudjon menni.

-Ezt nem hiszem el, hogy ezt csinálod! Meg akarsz halni?

-Ne foglalkozz velem, csak menj már el!

Belelökte a vízbe, Antonini így nem akart elmenni, átúszott a sziget másik oldalára. Nem volt ez egy nagy sziget, ott megtalálta Björn csónakját, örült is neki, beszállt és elhúzott. Björn átszaladt a másik oldalra és észrevette, hogy Antonini lenyúlta a csónakot, azonnal utána ugrott.

-Add vissza azonnal, te senkiházi!

-Magammal viszlek, ha akarod, de nem dobhatsz ki!

-Jólvan, akkor menjünk el együtt, csak állj meg!

Antonini megvárta Björnt és felsegítette a csónakba. Egy darabig mentek együtt, körülbelül egy óra telhetett el, és ekkor Björn teljesen váratlanul a tengerbe lökte Antoninit.

-Most meghalsz! Innen már nem tudsz visszaúszni!

-Hogy teheted ezt? Én megbíztam benned! Most miért nem lehet, hogy együtt megyünk a partra és utána elfelejtjük egymást?

-Nem akarok veled menni!

 

Björn elhúzott a csónakkal, Antonini ott maradt a vízben, úszott a csónak után, hátha utol éri. Sikerült is neki, bár nagyon kimerült, megkapaszkodott a csónak végébe, Björn nem vette észre. Így mentek egészen reggelig, amikor egy cápa volt valahol messze, de feléjük közeledett, Antonini vette észre, úgy érezte figyelmeztetnie kell Björnt, még ha ki is dobja és meghal.

-Egy cápa közeledik, vigyázzál!

Björn hátrafordult, meglepődött, hogy Antonini a csónakba kapaszkodott.

-Te mióta vagy itt?

-Amióta csak kidobtál, nem akartam szólni, de egy cápa közeledik! Menjünk el a másik irányba vagy nem tudom!

Björn is látta a közeledő cápát.

-Hamarosan cápa eledel lesz belőled! Engedd el a csónakot és hagyj engem békén!

-Miért vagy ilyen? Együtt megmenekülhetnénk, segíthetnénk egymást.

Björn elkezdett gyorsan evezni, nem érdekelte, hogy Antonini ott van, csak a cápa utol ne érje. Közben Antonini bemászott a csónakba, a láthatáron volt egy szárazföld, a cél annak elérése volt. A cápa egyre közelebb volt és Björn kezdett elfáradni, átadta a lapátot Antonininek.

-Evezzél, amennyire csak tudsz, csak húzz bele, mert egyre közelebb van! Én elfáradtam!

Most Antonini evezett, amennyire csak tudott. A szárazföld egyre közelebb volt, de a cápa is a nyomukban. Vajon sikerül kiérni a vízből, vagy az állat utoléri őket, és mindketten odavesznek?

 

Stockholm, Svédország

Ranocchia már napok óta nem hallott Antoniniről, nem is tudta, hogy hol keresse, hiszen Antonini nem mondta el neki hová megy, csak azt, hogy nem sokára jön. Egy hetet várt rá, de hiába, ezért elhatározta, hogy hazamegy.

Agnetha meg nevelgette a kislányát és már nem várta Antonini hívását, már beletörődött, hogy soha nem bocsát meg neki, ezért főleg magát hibáztatta, hisz nem szabadott volna Borrielloval leállnia, mert e miatt lett mindennek vége. Egyenlőre nem akart új apát a kislányának.

Mjöllby és Alekszandr meg voltak elégedve az emberekkel, hogy elbántak Antoninivel. Úgy voltak vele, hogy már esetleg halott a

 

 

lakatlan szigeten, hisz ott semmi élelem nincs. Arra viszont nem is gondoltak, hogy Björn is ott volt és az ő csónakjával elmentek onnan.

 

Közben a tengeren Björn és Antonini az életükért küzdöttek, sikerült kiérniük a partra és a cápa tíz percen belül vissza is fordult. Mindketten megkönnyebbülten szálltak ki a csónakból, viszont nagyon el voltak fáradva.

-Ez meleg helyzet volt. Éhes is vagyok. Te nem?

-Dehogynem, nem ettem semmit sem.

-Itt nem is fogunk, ha csak nem találunk valamit.

-Ne adjuk fel, keressünk!

Antonini elment keresni, Björn viszont arra várt, hogy hozzanak neki valamit. Fél óra múlva vissza is jött, de üres kézzel.

-Mi van? Nem találtál semmit?

-Sajnos nem, itt nincs semmi, csak bogarak!

-Bogarat nem fogunk enni! És mit fogunk inni? Ki fogunk száradni, tenger vizet meg nem ihatunk.

-Akkor lehet meghalunk, ha nincs normális víz. De ne adjuk fel! Menjünk tovább, mert itt nincs semmi.

-Igazad van, a cápa el is takarodott.

Beszálltak a csónakba és indultak tovább, megint éjszaka lett, a tengeren elaludtak, hiszen előző éjszaka semmit sem pihentek. Hajnalban egyszer csak felborult a csónak, felébredtek és nagyon megijedtek.

-Úristen, mi volt ez?

Egy cápa volt, ami megakarta őket enni.

-Egy cápa, meneküljünk!

Széjjel harapta a csónakot, már használhatatlan volt, így kénytelenek voltak úszni, csak sajnos túl lassúak voltak a cápához képest, sajnos elkapta Björnt, majd elhúzott a másik irányba. Antonini remegett, megkapaszkodott a csónak egy deszkájába, a víz tiszta vér volt. Antonini sírt, hisz a szeme láttára tépte szét Björnt a cápa, el kellett innen mennie, hiszen már ő is a halál szélén volt, nem evett és nem is ivott semmit már több napja. Úszott a deszkával, de mindenhol csak tenger volt, azon kívül semmi más, már reménytelennek tűnt.

De mégsem volt az, valahol már lehetett látni valamit, két óra múlva meg már oda is ért, ez egy kikötő volt, végre egy normális szárazföld, ahol emberek is vannak, itt tud enni és inni, viszont pénze nem volt rá.

 

Végre kimászhatott a vízből, de összeesett, mivel nem evett és nem is ivott napok óta. Viszont segítettek rajta, be kellett vinni a kórházba.

Pár napig még bent volt, ezután kiengedték, enni és inni is adtak neki. Kiderült, hogy Ausztráliában kötött ki, csak nem tudott hazamenni pénz nélkül. Belenyúlt a zsebébe, mindössze csak egy elázott papír fecni volt benne, egy telefonszám volt rajta, ami félig elkopott, de azért el lehetett olvasni a számokat. Ez Agnetha száma volt. Mivel nem volt nála telefon sem, keresnie kellett egy telefonfülkét. Felhívta Agnetha Faltskogot.

-Kivel beszélek? Én Agnetha Faltskog vagyok!

-Én vagy az, Luca Antonini!

Agnetha ennek nagyon megörült.

-Hát felhívtál? Nem gondoltam volna!

-Rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni, gyere el értem!

-Hol vagy? Miért nem jössz el te?

-Mert Mjöllby kiszúrt velem és nincs pénzem hazamenni, még kajára sincs.

Másnap Agnetha el is indult, viszont több nap alatt ért oda, mivel Ausztrália nagyon messze volt, addig Antonini éhezett és csövelt. Mikor Agnetha megérkezett, átölelték egymást.

-Istenem! Annyira szeretlek!

-Én is téged, kicsi Lukino! Úgy örülök, hogy visszatértél hozzám! De ugye nem azért, hogy vigyelek innen el!

-Dehogyis! Mert csak te teheted teljessé az életem! Majdnem meghaltam.

-Mi történt veled, meséld el!

Mindent elmesélt részletesen.

-Björn meghalt, megette a cápa!

-Talán megérdemelte, mert ki akart téged tenni a nyílt tengeren, hogy haljál meg, erre meg ő halt meg.

-Nem tudom! De utána elfogadott és együtt küzdöttünk. Nagyon megviselt, hogy így kellett meghalnia.

Újra együtt voltak, teljesen más helyre költöztek, nem akartak Stockholmban lenne és Milánóban sem, mert ott annyit szenvedtek és rossz emlékeket idéztek elő.

Néhány hónap múlva összeházasodtak és boldogan éltek, most már semmi sem tudta őket elválasztani és ott volt a kislányuk is.

39. rész

Björn és Ranocchia Chantalt keresték, és meg is találták, ekkor épp csókolózott Antoninivel, amitől Björn majdnem rosszul lett. Hogyan történhet meg, hogy az együttes egyik tagja az egyik senkivel csókolózik? Ezt gondolta Björn.

-Mi folyik itt Chantal? Ezzel a senkiházival kezdesz? Ennyire nem süllyedhetsz le!

Mindketten megijedtek, mert hirtelen kezdett el kiabálni Björn, ők meg nem hallották, hogy jön valaki. Chantal felállt, Björn ezt mondta neki nagyon keményen.

-Ki vagy rúgva!

-Tessék?

-Maradj csak ezzel a senkivel, nincs is rád szükségünk, csak ma este!

-Szóval kirúgsz?

-Igen, mert ilyet nem szabadott volna csinálnod! Ha mással, akkor nem lenne semmi gond, de ezzel? Hát ezt nem bocsátom meg!

-Miért utálod ennyire?

-Te mit csinálnál, ha valaki tönkretenné a házasságodat és ezek mellett az együttest is, ami sikeres volt?

Antonini védekezni kezdett.

-Én nem tettem tönkre az együttest, az a te döntésed volt, hogy feloszlik!

-Nem igaz! Utána mindenki ki akart szállni, Agnetha se olyan volt már, mint előtte, és ezt neked köszönhettük, te átkozott! Remélem életed hátralévő részébe szenvedni fogsz!

-Ne kívánj másnak rosszat, mert visszaüt.

-Jaj de okos itt valaki! Inkább takarodj, ne is lássalak többé!

-Mi lesz a szerződéssel?

-Semmi, inkább adok neked pénzt, csak ne lássalak!

-Nekem így is jó!

-Majd fellépés után, most sietnünk kell!

Hamarosan elkezdődött a fellépés, Antonini nem bírt magával, valahogy bosszantani akarta Björn, mert már nem bírta elviselni, hogy folyton megalázza. Felment a szobába, fogta az összes ruháját, belemártotta a kutyaszarba, majd beletette az ágyába. Szeretett volna nevetni rajta, de nem tudott, fájdalmába csinálta. El is ment, nehogy szemébe kelljen néznie és megint kárt tegyen benne. Elindult az egyik sötét úton, még világítás sem volt, ideje sem volt félni, csak könnyezett. Ezután elért az út végére, ahol nagy köd volt és annak a végében meg volt egy sötét kastély, ami elég ijesztő volt, de Antonini ment tovább, hogy elérje a kastélyt.

Björnék végeztek a fellépéssel, felmentek a szobába. Azonban szörnyű szarszag csapta meg az orrukat, azt gondolták Antonini WC-n van.

-Ezt nem hiszem el! Talán nem kéne kiszellőztetni szarás után, Luca!

Azért is gondolták, hogy ott van, mert az ajtó sem volt bezárva, viszont hamarosan feltűnt, hogy ő sehol és nem is a WC-ből jön a bűz, hanem Björn szobájából. Egyre gyanúsabb volt, hogy csinált valami marhaságot. Hát igen, a ruhája tiszta kutyagumis volt, nem csoda, hogy elárasztotta az lakást a bűz.

-Ezt nem hiszem el! Mit tett ez a barom!

Ranocchia és Chantal is odajöttek.

-Összekente kutyaszarral! Most normális?

-Hát nem tudom!

-Vihetem kimosni, de el fogom kapni! Nem ússza meg, amiért ezt tette!

Björn bement Antonini szobájába, de a cuccai már nem voltak ott.

-Ezt nem hiszem el! Meglépett! Nem baj, legalább nem kell elviselni a pofáját!

Annyiban hagyta és Chantalt kirúgta az együttesből, ezért Ranocchia is lelépett. Björn egyedül maradt és bosszankodott, mert semmi sem jött össze neki.

Antonini hamarosan elérte a kastélyt, aminek nyitva állt a kapuja, ezért bement, de eléggé sötét volt odabent, ezért már félt is, de ez nem tartotta vissza, hanem csak ment tovább. Volt nála gyertya és gyufa. Kettőt vett, mivel gyertyát akart gyújtani Anna és Nesta emlékére. Leült a hideg kőre és meggyújtotta a két gyertyát és imádkozott értük.

-Miért kellett nektek meghalnotok? Most örökre egyedül maradtam!

Elővett még két gyertyát, hogy a szüleinek is gyújtson, értük is imádkozott.

-Miért kellett titeket pont egyszerre elvesztenem? Miért? Bár utánatok mehetnék!

Sírni kezdett, majd hangokat hallott, mintha valaki lépkedne mellette, ekkora nagyon megijedt és odanézett, azonban nem látott senkit, csak hallotta.

-Van itt valaki? Ne ijesztgessetek! Gyertek elő!

Ekkor azt érezte, hogy valaki megérinti a vállát, inkább menekülni akart, csak nem talált, mert eléggé sötét volt.

-Segítség! Valaki van itt!

Hirtelen mind a négy gyertya elaludt egyszerre, ekkor végképp nem látott semmit, ezért még jobban félt. Ráadásul egy kicsi szellő sem volt, ami miatt elaludhatott volna a gyertya. Ezért Antonini mégjobban félni kezdett.

-Istenem! Mi történik itt?

Valahonnan fényeket látott, a lépcsőnél, ami felvezetett a toronyba, folyamatosan ment felfelé, Antonini meg követte a kis fényt, kíváncsi volt hová megy és egyáltalán mi az. Valóban a kastély tornyába vezetett fel, ami a legfélelmetesebb része volt a régi épületnek, régi szobákat lehetett látni. Antonini odament és Nestát látta feküdni az ágyban.

-Sandro, mit keresel itt?

Választ nem kapott, ezért közelebb ment, de hozzáérni már nem lehetett, mert olyan, mintha nem is lett volna ott semmi, csak simán átnyúlt rajta. Ekkor már biztos volt benne, hogy szellemet lát. Legszívesebben elment volna erről a helyről, de fogalma sem volt hogyan menjen ki.

Eljött a reggel, Antonini a pincében ébredt fel és teljes sötétség volt, tapogatózott, hogy megtalálja az ajtót. Meg is találta, és hamarosan a kijáratot is, olyan gyorsan futott el a kastély környékéről, amennyire csak tudott. Belefutott Ranocchiába.

-Bocsánat!

-Björn nagyon ki van rád akadva, vigyázz vele!

-Jó, nem érdekel az a barom! Na szia!

-Ne menj el! Mi is otthagytuk Björnt, mert már nem bírtuk elviselni!

-Jól tettétek! Nem is akarom soha többé látni.

-Jól teszed! És most merre tartasz?

-Chantalt nem tudod, merre van?

-Nem, megszakítottam vele is a kapcsolatot, fogalmam sincs merre ment.

-Sajnálom!

-Szerettétek egymást? Ő sem tudta merre vagy, ezért is ment el.

-Akkor ez van! Nem tudok mit csinálni.

-Te most hová mész?

-Nem tudom még? Te?

-Még én sem!

-Tarthatunk együtt, ha gondolod! Legalább nem leszek egyedül.

-Igazad van, tartsunk együtt.

Együtt mentek el, még ők sem tudták hová.

-Szerinted hová menjünk?

Ranocchia kérdezte meg.

-Fogalmam sincs. Nekem mindegy igazából.

-Akkor menjünk Milánóba!

-Jaj, csak oda ne!

-Miért nem?

-Mert nem szeretném! Válassz mást!

Azt beszélték meg, hogy Stockholmba mennek, másnap indultak is. Mikor megérkeztek este, Antonini lement a boltba vacsorát venni, egy régi ismerőssel futott össze, ő nem mást volt, mint Mjöllby.

-Hello! Nem gondoltam volna, hogy ismét találkozunk majd. Mi újság veled?

-Köszi, jól vagyok!

El akart menni, de Mjöllby mindig az útjába állt.

-Miért nem engedsz már el?

-Mert beszélnünk kell! Nem hagyom, hogy ilyen könnyen lerázzál!

-De nincs miről beszélnünk!

-Miért ne lenne? Hogy hogy visszajöttél?

-Nem mindegy neked! Hagyjál már!

-Ne bunkózzál már velem, mert annak nem lesz jó vége! Tudsz normálisan beszélni?

-Oké! Mit szeretnél?

-Ha társulnánk. Adok neked munkát a nyelves klubnál és lehetsz főnök helyettes, mert Alekszandr visszamegy Moszkvába!

-Azt akarod, hogy a klubod főnök helyettese legyen?

-Igen! Szerintem te alkalmas lennél rá! Alekszandr még két hétig lesz itt, addig kapsz más munkát, illetve betanulod, amiket egy főnők helyettesnek tudnia kell. Élsz a lehetőséggel?

-Igen, megpróbálhatjuk!

-Na ugye, hogy nem kell rögtön elutasítónak lenned!

-Rendben van! Van itt egy barátom! Neki is tudnál ajánlani valamit?

-Egyenlőre nem, most inkább neked adok lehetőséget, persze ha élsz is vele.

-Már mondtam, hogy igen.

-Akkor holnap reggel 10-re gyere el a nyelves klubba.

-Ott leszek! Most viszont vásárolnom kell!

-Szia! Holnap találkozunk.

-Szia!

Antonini vásárolt, majd hazament.

-Hoztam vacsorát.

-Az jó!

Megvacsorázta, fürödtek, fogat mostak, majd lefeküdtek aludni. Reggel Antonini felkelt, Ranocchia nem tudta hová készülődik.

-Te hová mész?

-Elmegyek a nyelves klubba.

-Az mi?

-Majd elmondom, most sietnem kell!

-Elkísérhetlek!

-Most ne! Majd legközelebb, mert most sietek.

-Jólvan, menjél csak!

Nem értette hová kell ennyire sietni, de inkább ráhagyta. Antonini odaért a nyelves klubba, Mjöllby már türelmetlenül várta.

-Na végre itt vagy! Akkor alá kell írnod egy szerződést és utána már közénk fogsz tartozni. Itt vannak a papírok! Töltsd ki és írd alá!

Így is volt.

-Itt vannak!

-Jólvan! Akkor mától fogva a szolgálatomban állsz.

-Mit kell csinálnom?

-Mindjárt adok valami feladatot!

Kitalált neki valamit. Gondolkodott egy kicsit.

-Meg is van! Nézd át a taglistát és írd ki mindenkinek a születési dátumát és a helyét, írd zárójelbe, hogy melyik ország. Természetesen a nevüket is írd le! Itt a lista!

Kezébe nyomta a lapot.

-Mi értelme van, hogy leírom újra?

-Mert külön kell írni a nőket és a férfiakat ABC sorrendben. Érthető a feladat?

-Igen.

-Itt összevissza vannak. Na, láss hozzá!

Antonini leült egy asztalhoz és hozzá is kezdett a feladathoz. Amikor kész lett, odavitte Mjöllbyhez.

-Készen vagyok!

-Köszönöm! Következő feladatod az lesz, hogy rendet teszel az irodában, mindjárt meg is mutatom, hogy mit hová tegyél. Ja és a papírokat is külön kell válogatni, azt is mutatom mindjárt.

Megmutatta neki, Antonini meg is csinálta, Mjöllby ellenőrizte.

-Nagyon ügyes vagy! Most viszont pihenhetsz egy kicsit, ki is mehetsz a tagokhoz. Majd szólok, ha szükségem lesz rád megint.

Antonini kiment, Mjöllby addig gondolkodott mit csináltasson vele. Alekszandr ezt kérdezte.

-Minek hoztad ezt ide? Teljesen felesleges!

-Mert ki akarom készíteni.

-Komolyan? És miért?

-Majd meglátod! Kis szar kavaró gép! Emlékszem, amikor beégettük, ilyen buzis cuccokat adtunk rá.

-Komolyan? Képes volt felvenni?

-Igen, tetszett neki egy csaj és beadtuk neki, hogy ő az ilyeneket szereti, simán bevette.

-És a csaj meg kiröhögte.

-Sajnos nem, aranyosnak tartotta, na de az volt a lényeg, hogy mi jót szórakoztunk rajta.

-Vicces lehetett. Most is be akarod égetni vagy mi?

-Még nem tudom, már ha be tudom valamivel égetni, akkor igen.

-Okés! Akarod, hogy szenvedjen?

-Persze, az a célom, hogy szenvedtessem!

-Akkor segítek! Vannak embereim, majd beszélek velük.

-Rendben van! Addig kitakaríttatom vele a WC-t.

Kiment neki szólni, Antonini jött is.

-Van egy kis feladatod, gyere utánam!

Odakísérte a WC-hez.

-Ezt ki kell takarítanod!

-Tessék? Ilyenről nem volt szó!

-Mindent meg kell csinálnod, amit mondok! Most ez a feladatod!

-Vegyél fel egy takarítónőt, én biztos nem csinálom meg!

El akart menni, de Mjöllby lefogta.

-Ellent mondasz? Alá írtad a szerződést!

-De ez nem volt benne!

-Az volt benne, hogy bármi amit mondok!

-Amúgy meg a főnők helyettesnek akartál felvenni, az volt a szerződésben!

-Igen, de amíg Alekszandr itt van, addig neked mást kell csinálnod és én vagyok a főnököd!

-Akkor inkább rúgj ki, de engem nem alázhatsz meg!

-Nem rúglak ki, ha nem csinálod meg, akkor megverlek!

-Fenyegetsz?

-Jobb ha félsz! Tudod mit? Ne csináld meg, menj haza és holnap 10-re várlak!

Antonini elment, majd másnap elindult, azonban egy autó követte, de fogalma sem volt, hogy mit akarnak tőle. Időnként hátrafordult, hogy követik-e. Majd egyszer csak megálltak, kiszállt belőle két nagy darab ember, akik megfogták Antoninit, majd beerőszakolták az autóba a csomagtartóba. A fiú tehetetlen volt.

Mjöllby várta 10-re, de nem jött el.

-Hogy lehet ennyit késni?

38. rész

Agnetha egy kis időre egyedül hagyta a kislányát a babakocsiban és ez idő alatt Antonini a kezébe vette és elringatta, amíg el nem aludt. Björn rászólt, hogy tegye vissza, mert nem az övé, és ezután jött a gyerek anyja, Agnetha, és ezen igencsak meglepődtek. Agnetha szintén meglepődött, hogy Antoninit és Björnt látja a kislánya közelében.

-Ti mit kerestek itt? Mit akartok a lányomtól?

Antonini elnézést kért.

-Bocsánat, nem akartam zavarni!

Visszatette a babakocsiba, majd készült elmenni, de Agnetha megfogta a kezét, mert nem akarta, hogy elmenjen.

-Ne menj el! Nem haragszom!

-Mit akarsz? Mi már régen végeztünk!

-De ő a te gyereked! Nem akarsz vele foglalkozni? A kezedbe veheted nyugodtan!

-Semmi szükség rá! Én már nem tudok benned megbízni!

-Már megváltoztam! Amióta megszületett Aurora, azóta új ember lettem! Nem adsz nekem egy esélyt?

-Ezt majd beszéljük meg kettesben!

-Rendben! Mikor?

-Ebédnél.

Björn közbeszólt.

-Ugye van pénzed, Luca? Mert egy árva vasat nem kapsz tőlem és Ranocchia se fog már adni neked, mivel az is az én pénzem, én fizetem őt is!

-Akkor éhen fogok halni? Meg azt mondtad jöhetek veletek, erre te kiszúrsz velem!

-Pontosan ezt akartam, ha így is akarsz jönni, akkor felőlem jöhetsz!

Agnetha közbeszólt.

-Majd én fizetem az ebédedet.

-Köszönöm!

Eljött az ebéd idő, Antonini Agnethával ebédelt, hogy megbeszélhessék a kettőjük dolgát. Agnetha szeretett volna visszamenni Antoninihez, de a fiú bizonytalan volt, ő már nem bízott meg benne, mert mindig becsapta.

-Nem tudom, hogy vagy vele, de szerintem mindenkinek jár egy esély!

-De neked nem ez lenne az első, hanem a sokadik esélyt kapod tőlem és mindig visszaéltél vele.

-De a lányom születése új embert csinált belőlem! Mi van Annával? Szakítottál vele?

-A halál elválasztott tőle és szegény Sandro is meghalt, ezért maradtam egyedül.

Agnetha ezen meglepődött.

-Komolyan meghaltak? De hogyan?

-Megölték őket, brutálisan! Nagyon magam alatt vagyok, mert előtte a szüleimet is meggyilkolták. Nem tudom, ki akar nekem rosszat, mert a szüleim gyilkosai már a börtönben ülnek, így fogalmam sincs kik ölhették meg Sandrot és Annát. Teljesen magam alatt vagyok, úgy érzem, innen már nem tudok felállni.

-Dehogynem, én jóban, rosszban melletted állok, csak adj még egy esélyt.

-Innentől kezdve senkiben sem bízom meg, mert mindenki rosszat akar nekem, csak nem tudom mit ártottam én bárkinek is, hogy meggyilkolják azokat, akiket szerettem, meg, hogy folyton becsapjanak! Én voltam hülye, hogy megbíztam mindenkiben, de ez észhez térített, egyedül élem le az életemet, nincs szükségem senkire.

-Ne legyél már ilyen! Még depressziósabb leszel, ha bezárkózol, és nem szólsz senkihez!

-De mindenkiben csak csalódni kell, állandóan átver mindenki! Most azon kell izgulnom, hogy nehogy csalódjak megint valakiben?

-Nem így kéne hozzáállni! Lehet, hogy sok negatív ért mostanában, de ennek meg kell változnia, ha nem adsz egy esélyt nekem, akkor én nem erőltetem. Rajtad áll a döntés!

-Nem, én már nem tudok neked megbocsátani többé, ne haragudj! És most megyek, minden jót!

Agnetha azért elkeseredett.

-Szia! Sok sikert! Remélem, találsz magadnak egy megértő társat!

-Szia! Remélem te is!

Ezzel el is búcsúztak egymástól. Antonini visszament a többiekhez. Björn ezt kérdezte.

-Ugye kibékültetek?

-Nem, én már nem tudok benne megbízni és nem tudok megbocsátani, nagyon sok esélyt adtam neki, de a magam érdekében nem engedem magamhoz közel újra.

-Akkor egyedül maradsz! És a gyerekedet sem láthatod!

Agnetha visszajött egy utószóra.

-Ha meggondolod magad, akkor hívj fel, itt a számom!

Átadott neki egy papír fecnit, amin a telefonszáma volt, Antonini eltette, véletlenül sem tépte szét. Björn ezt mondta.

-Ha nem akarsz rajtunk élősködni, akkor menj csak vissza hozzá, vagy maradj egyedül!

-Nem élősködöm senkin!

-Dehogynem, semmit sem csinálsz, csak fogyasztod a pénzünket!

-Akkor mit tegyek? Hogyan segítsek neked?

-Semmivel sem tudsz! Az együttesbe meg nem foglak bevenni, mert fahangod van!

-Próbáljuk meg!

-Hogy mindenkit elüldözz a hangoddal? Ebbe nem megyek bele! Ha velünk maradsz, akkor te leszel a csicska, minden kívánságunkat teljesíteni kell! Nem fogunk olyanokat kérni, hogy szaladj végig az utcán meztelenül, ilyenektől nem kell félni! Olyanokra gondolok, amiből hasznunk is van és segítségünkre lehetsz.

-Rendben, akkor legyen így!

-Akkor alá kell írnod egy szerződést!

-Oké!

-Majd elkészítem!

Továbbra is meg akarta keseríteni az életét, ha már mindenáron velük akart lenni.

Estére készen is lett a szerződés, Björn Antonini kezébe nyomta.

-Olvasd el, majd írd alá, ha mindent rendben találsz.

A papíron inkább olyanok voltak, hogy be kell segíteni az együttesnek, pl az öltözködésben, meg a felkészülésekben, a hangszerek tisztítása, előkészítése, meg ilyesmik. A fellépő ruhákról is gondoskodnia kellett, hogy mindig tiszták legyenek. Antonini aláírta, majd visszavitte Björnnek.

-Aláírtam!

-Rendben! Akkor aludhatsz és ehetsz nálunk!

-Köszönöm!

Este készülődtek a következő fellépésre, Antonini kimosta a ruhákat, csak be kellett tennie a mosógépbe, estére meg is száradtak, ki is vasalta és oda készítette nekik. Björn direkt összefoltozta a sajátját, majd odament Antoninihez.

-Tiszta koszos! Hogy mosol te?

-A mosógép mosta ki!

-Akkor nem jól állítottad be a programot! Mosd ki megint, de tedd be a gépbe, hanem súrold ki kézzel!

Direkt olyat öntött rá, ami nem jön ki, Antonini meg csak sikálta, de hiába, semmi sem jött ki belőle. Ment panaszkodni Björnnek.

-Nem jön ki! Nem tudom mi ez, de semmi se hozza ki!

-Akkor ma nem vacsorázol!

-De ez igazságtalan! Nem éheztethetsz!

-De nem mostad ki normálisan! Szerezzél ugyanilyen ruhát, úgy, hogy egy óra múlva már kelleni fog! Na, siess!

Antonini rohant, de egyik boltban sem árultak olyan ruhát. Bement egy varrodába!

-Jó napot!

-Jó napot!

Egy 60 év körüli asszony volt ott.

-Miben segíthetek?

-Kéne varrni ilyen ruhát, egy óra múlva legyen kész!

-Tessék? Egy óra múlva? Ez lehetetlenség!

-De akkor engem kinyírnak!

-Ki? Ki mondhatott neked ilyet?

-A főnököm!

-Mondd meg neki, hogy lehetetlenség, hogy egy óra múlva készen legyen. Esetleg valamelyik boltban megnézted már, hogy van-e ilyen.

-Az a helyzet, hogy ez egy fellépő ruha, így nem nagyon árulnak ilyet!

-Sajnálom! Nem tudok segíteni!

-Azért köszönöm! Viszontlátásra!

Elkeseredetten visszament, Björn meg kiabálni kezdett vele.

-Hol voltál, te haszontalan? Üres kézzel jöttél vissza, csak ezzel a foltos ronggyal?

-Nem találtam sehol sem ilyet! A varrodában meg nem készítik el egy óra alatt!

-Akkor elmész megint és kierőszakolod!

-Nem megyek erőszakoskodni!

-Na mindegy! Add csak oda!

Björnnel volt egy vegyszere, amitől kijön a folt, meg is oldotta.

-Majd kitalálok neked valami mást, te ostoba!

Kicsit később. Már a hangszereket és a színpadot készítették elő.

Björn odaszólt neki.

-Menj takarítani a színpadot, meg a hangszereket.

-Hol találom a felmosó vödröket?

-Nem tudom, kérdezd meg valakitől, engem ne zaklass ilyenekkel!

Ment megkérdezni a takarítóktól, ők megmondták neki. Csinált felmosó vizet, majd ment felmosni a színpadot, azonban rosszul csinálta, mert előtte nem söpört fel. Le is szidták.

-Te ki vagy?

-Én csak segítek!

-Semmit se csináltál, mert előtte fel kellett volna söpörni!

-Nekem azt mondták, mossak fel.

-De ahhoz hozzátartozik a felsöprés is, mert nézd, tiszta kosz itt minden, így semmi értelme felmosni.

-Bocsánat, akkor felsöpörök!

-Nem kell, húzz el innen! Mi majd megcsináljuk!

De Antonini nem nyugodott bele, hozott egy söprűt, de megint elzavarták.

-Te nem érted? Nem kérünk a segítségedből!

-Nem értem! Mi bajotok van velem?

-Az, hogy egy hülye balek vagy és fogalmunk sincs, honnan kerültél elő!

-Én csak segítek!

-De nem érted, hogy nincs szükségünk a segítségedre, idióta?

-Jólvan, lehet rendesen is beszélni, idióták!

-Rendesen mondtuk, de te itt nyomulsz!

Antonini hozzájuk vágta a söprűt, majd elment. De az egyik munkás utána ment.

-Azt hiszed te vagy itt a nagy úr?

-Nem, inkább ti hiszitek azt, barmok!

-Velünk te nem beszélhetsz így, te senkiházi!

-Hagyjatok békén! Nem fogok nektek segíteni!

-De most megbánod, amiért így beszéltél velünk!

-Hagyjatok békén!

El akart szaladni, de az ember lefogta, majd jöttek a többiek is, és jól megtépték Antonini, majd rugdosták, ezért a fiú sírni kezdett. Erre a hangzavarra odajött Chantal.

-Mi a fene folyik itt?

-Elintézzük ezt a kis senkit!

-Miért bántjátok? Ő bántott titeket?

-Idegesít a jelenléte és nem akart eltakarodni!

-Ti nem engedtetek!

Chantal leállította őket.

-Na menjetek dolgozni, soha nem lesz kész a színpad.

Vissza is mentek készülődni. Chantal odahajolt Antoninihez, és megkérdezte mi a baj.

-Mi történt?

-Engem állandóan megaláznak! Elegem van! Meg akarok halni!

-Ne mondj ilyet!

-De nézz rám! Egy csődtömeg vagyok csak, semmi több! Én nem érdemlem meg a boldogságot!

-Mindenki megérdemli a boldogságot! Majd hozzád is elér!

-És mikor? Mindig csak a szenvedés jut nekem!

-Dehogyis!

-Szerinted meg kellett volna bocsátanom Agnethának? Már az ezredik esély lett volna neki. Te mit tettél volna?

-Nem normális az a nő! De megvan a gyerek, lehet, hogy boldogok lettetek volna! De már mindegy!

-Nem! Odaadta a számát, és ha meggondolom magam, akkor hívjam fel.

-Akkor ez jó! Van időd gondolkodni!

-És te? Neked van valakid?

-Nincs, de már kéne!

-Bennyvel mi van?

-Szakítottunk, visszament Fridához, de már nem is bánkódom miatta! Te is lépj túl rajta.

-Te lehet nem is tudod mi történt velem…

-De tudom! Megöltek mindenkit, akiket szerettél, de majd jönnek jobb idők! Isten nem fogja hagyni, hogy szenvedj folyamatosan!

-Igazad van, de én már nem hiszek senkinek!

Ismét elkezdett könnyezni, nem bírta már a sok szenvedést. Chantal meg átölelte a fiút. Jól esett neki egy kis szeretet.

Közben Björn készülődött, már fel is vette a ruháját és a többieket kereste, csak Ranocchiát találta meg.

-Nem láttad Chantalt?

-Azt hiszem nem!

-Akkor keressük meg, mert szükségünk van egy utolsó próbára.

Keresték őt, kellett hozzá egy kis idő, mert sehol sem volt. Vagyis volt, de egy eldugottabb helyen kettesben Antoninivel, akivel ölelkezett, de csak vigasztalás céljából, így a fiú kisírhatta magát.

-Köszönöm, hogy te szeretsz engem!

-Ugyan, nincs mit!

Björn és Ranocchia még mindig Chantalt keresték, nem sokkal később meg is találták, de nem akárhogyan.

Chantal és Antonini megcsókolták egymást, Björn meg majdnem elájult, el sem akarta hinni, hogy az egyik tag ezzel a senkivel csókolózik.

37. rész

Agnetha eljött a gyerekével, becsöngetett Antoninihez, valahonnan megtudta, hogy Narvikban van. Antonini amikor meglátta őket, majdnem szívrohamot kapott, levegőt is alig tudott venni.

-Ezt nem hiszem el! Miért jöttél vissza?

-Azért, hogy megmutassam a lányodat!

-Már megszületett? Nem később kellett volna?

-Korábban jött, már a múlt héten megszültem.

-Azt mondtad Björn gyereke!

-Hazudtam, igazából a tied!

-És most hogyan legyek benne biztos?

-Hát ha akarod csináltatsz DNS vizsgálatot.

-Nem kell, mert nem érdekel!

-Nem is érdekel a lányod?

-Dehogynem, de nem vagyok biztos benne, hogy az enyém!

Közben Anna odanézett, mert hallotta, hogy Antonini beszélget valakivel, ő is ledöbbent, amikor meglátta Agnethát ás féltékeny is volt.

-Mit keres itt ez a nő? Ez a te gyereked?

-Nem tudom, összevissza beszél! Mi a neve?

-Aurora Faltskog! Nem tudom, hogy te a nevedre vennéd-e.

-Ha az enyém, akkor viselheti a nevemet.

-Akkor beleegyezel?

-Nem, mert kétségeim vannak.

-Akkor csináltass DNS vizsgálatot, ha nem hiszel nekem!

-Rendben van, de te most mit akarsz? Vissza akarsz hozzám jönni?

-Igen, házasodjunk össze és neveljük fel a lányunkat.

-Majd még átgondolom!

Anna már nem bírta ezt tovább, közbelépett.

-Ebből elég! Na, idefigyelj Agnetha! Jobb lenne ha eltűnnél az életünkből, mert mi össze fogunk házasodni, te már egyszer kidobtad szegényt, meg hülyét csináltál belőle, nem fog megbocsátani neked!

-Jó, te ne szólj bele, te papagáj! Úgy nézel ki, mint egy papagáj!

-Küldd már el, nem bírom elviselni ezt a nőszemélyt!

A gyerek sírni kezdett a veszekedés miatt.

-Hívni foglak, Lukino! Szia!

Elment, Anna be is csukta az ajtót, majd jelenetet rendezett.

-Ha visszamész hozzá, akkor megöllek! Nem teheted ezt, meg fog mindig alázni! Múltkor is szeretője volt és kinevetett téged a hátad mögött, ezt ne felejtsd el! Én figyelmeztettelek, és ő nem állna mindig melletted!

-Nem szándékozom visszamenni hozzá!

-Rendben! Akkor gondolom, te se tudsz neki megbocsátani? Ugye nem felejtetted el, hogy mit tett veled?

-Tudom, nem tudok már benne megbízni, ilyen feleség nem kell nekem!

Anna átölelte Antoninit, szeretett volna hinni neki.

-Annyira örülök, hogy itt vagy nekem és, hogy nem bízol már meg benne! Te már nem szereted, ugye?

-Nem, kiábrándultam belőle! Téged szeretlek! Nem kell félned, mert nem megyek vissza hozzá!

-És mit fogsz csinálni, amikor már biztos vagy benne, hogy a te gyereked? Mindennap elmész hozzá, hogy lásd?

-Nem tudom!

-Hagyd a fenébe, mert én szülök neked gyerekeket, amennyit csak akarsz! Rendben!

-Ez nem megy ilyen könnyen, ez így eléggé nehéz lesz nekem!

-Rendben, én támogatlak! Látogasd meg, de ne menj vissza ehhez a nőhöz!

-Nem fogok, már soha nem fogok benne megbízni, eljátszotta a bizalmamat.

-Hiszek neked, de vicc, hogy pont a születésnapodon bukkant fel a gyerekkel! Szerintem direkt csinálta!

-Nem tudom, de ez elég gáz!

-Ez az! Csinált neked még egy problémát! Inkább most ne beszéljünk erről, hanem ünnepeljünk.

-Igazad van!

Pár nappal később Benny és Frida is ide jöttek, ők azonban nem tudták, hogy Antonini és Agnetha is itt vannak. Narvik Frida szülővárosa és most visszatérhetett.

-Itt akarsz venni házat?

Kérdezte Benny a szerelmét.

-Hát nem is tudom, te itt akarsz élni?

-Ha te is akarod!

-Inkább menjünk Milánóba!

Benny nem értette mi keresni valójuk lenne ott.

-De minek? Egyikünknek sem az otthon, semmi keresni valónk nincs ott.

-Csak szeretem a változatosságokat.

-Én meg tudom, hogy valaki más miatt akarsz odamenni.

-Ugyan már! Ki miatt akarnék?

-Talán Agnetha volt szerelme miatt?

-Ez nevetséges, nekem ő soha sem kellene!

-Akkor a másik miatt, annak a haverja miatt.

-Most megint minek kezded el ezt a hülye féltékenykedést?

-Mert szereted azt az Alessandrot!

-Fejezd már be, már rég elfelejtettem, különben is van felesége, nekem csak te kellesz, de ha megint elkezded ezt, akkor megint elveszítesz!

Benny végül döntött.

-Jó! Menjünk csak oda, kíváncsi vagyok, meddig fogod bírni!

-Rendben van, te akartad.

-Te akarsz odamenni, de most menni is fogunk, ha nem akarsz, akkor is!

Hamarosan megvették a repülőjegyeket.

-Okés, akkor ezt elintéztük, van még itt két napunk.

Le is telt ez a két nap, hamarosan elindultak. Egészen véletlenül Anna és Antonini is ezen a gépen utaztak, egymástól függetlenül. Ráadásul Agnetha is itt utazott a kisbabával, ő sem tudta, hogy kik vannak még a gépen.

Hamarosan megérkeztek Milánóba. Anna és Antonini elmentek Nestához, mivel ott szálltak meg. Frida és Benny albérletet kerestek, Agnetha meg szállodába.

Borriello és Tomas azt tervezték, hogy éjjel megszöknek, már csak azt kellett kitervelniük, hogyan szökjenek meg. Bosszút akartak állni.

-Bosszút állunk azon a kis hülyén!

-Most megbánja, szenvedést okozunk neki.

-De így elég sokat szenved!

-Nem baj, ma este megint meghal valaki.

-Kit akarsz te megölni?

-Annát! Hagy szenvedjen a kicsike!

-Akkor siessünk!

Az éjszaka valahogy sikerült megszökniük. Az őröket elaltatták, de sietniük kellett. Vettek egy nagy kést. Megkeresték hol lakik Nesta, hiszen tudták, hogy itt lakik. Átmásztak a kerítésen és az ablakon is bemásztak. Keresték Annát, mert vele akartak végezni. Azonban Nesta felébredt erre a zajra, meg is nézte kik azok és két ismeretlen alakot látott, nem ismerte fel őket, hiszen sötét volt. Azt gondolta, hogy betörők.

-Betörők vannak itt? Hívom a rendőrséget!

Fogta a telefont, de őt ketten lefogták és elvették tőle.

-Na idefigyeljél! Ha élni akarsz, akkor befogod a szádat!

-Hívom a rendőrséget, mert betörtetek hozzám!

Tomas ezt mondta Borriellonak.

-Vedd elő a kést és add oda nekem!

Borriello így is tett, odaadta a kést Tomasnak, majd lefogták ismét Nestát és a nyakához tette Tomas a kést. Elkezdtek fenyegetőzni, így szegény Nesta, meg sem mert mozdulni és szólalni sem.

-Na? Hallgatsz akkor?

-Miről kéne hallgatnom!

-Hogy itt vagyunk!

-Mit akartok itt? Megint bántani akarjátok Lucát?

-Dehogyis!

-Akkor húzzatok innen, semmi dolgotok nincs itt.

Ekkor Tomas belé szúrta a kést a szívébe, Nesta azonnal meghalt és összeesett a földön, ők meg otthagyták.

-Keressük meg Annát, aztán húzzunk vissza!

Megkeresték, őt is kivégezték, aztán visszamentek a börtönbe, mintha mi sem történt volna.

-Nem vettek észre, semmit se sejtenek!

-Majd nézni fog az a kis rohadék, hogy két halottal is találkozik.

Jót nevettek.

El is érkezett a reggel, Antonini felkelt, reggelizni akart, azonban egyedül volt, elkészítette három személyre a reggelit, de fogalma sem volt, hogy egyedül kell reggeliznie, mert ők már többé nincsenek. Várt, de hiába, ezért gondolta megnézi őket. Szörnyű látvány fogadta, a nappaliban Nesta feküdt Vérbe fagyva, a másik szobában meg Anna. Hívta a rendőrséget, de így sem tudták ki követte el, az is benne volt, hogy maga Antonini volt, így őt is ki kellett hallgatni, azonban a lakásban találtak betörésre utaló jeleket, mivel az egyik ablak be volt törve. Szegény teljesen le volt törve, hiszen olyan rossz dolgok történtek vele, pedig kezdett alakulni a boldogsága Annával, de ezt most valaki tönkretette neki, így azt gondolta, hogy ő nem érdemli meg a boldogságot, neki nem áll jogában boldognak lenni, mert azt valaki úgy is tönkreteszi neki.

Egyedül bolyongott az utcán. Valahonnan zenét hallott, talán koncert van a közeli parkban. Oda is ment és Björn zenekarát látta. Björn volt a színpadon, Chantal és Ranocchia.

-Nem hiszem el! Ezek itt vannak?

Ők most egy új zenekarnak számítottak és most reklámozták a hamarosan megjelenő albumukat. Még kevés számot írtak meg, azokat énekelték el. Ezután lejöttek a színpadról, Antonini oda is ment hozzájuk, de Björn látni se akarta.

-Már megint az utunkba kerültél, te senkiházi?

-Segítsetek kérlek! Mindenemet elvesztettem!

Nagyon kétségbe volt esve.

-Talán kiraboltak?

-Nem, hanem megölték azokat, akiket szerettem és egyedül maradtam!

-Jólvan, akkor hozd egyenesbe magad és kész! Húzz el innen!

Arrébb lökte, Ranocchia közbe szólt.

-Ne beszélj már vele így, te nem tudod, hogy milyen érzés valakit elveszteni, akit szeretsz!

-Dehogynem, de az idő begyógyítja a sebeket!

-Ez nem ilyen egyszerű, egyedül maradtam! Szeretnék csatlakozni hozzátok!

-És hol van a gyereked?

-Nem tudom!

-Akkor keresd meg őket és nem leszel egyedül!

-Nem érdekel engem az a nőszemély, ezerszer becsapott!

-De akkor minket is felejts el!

Chantal ezt mondta.

-Hadd jöjjön már, lehet, hasznát vesszük!

Björn végül engedett.

-Rendben van, gyere velünk, de ha egyszer is megszeged a szabályokat, akkor elzavarlak! Megértetted?

Azt tervezte, hogy kikészíti, csak ezért engedte, hogy jöjjön.

-Köszönöm, nagyon hálás vagyok, amiért megbocsátottál!

-Ez az egy esélyed van, és ne élj vissza vele!

-Nem foglak bosszantani, megígérem!

-Akkor menjünk! Menj haza a cuccaidért!

-Csak a legfontosabbakat hozom!

Hazaszaladt pár dologért és már jött is.

-Itt is vagyok, indulhatunk!

-Akkor foglalok szállást még egy személy részére.

Igazából esze ágában sem volt lefoglalni még egy szobát.

-Akkor induljunk!

Fogtak egy taxit, a repülőtérre mentek, elutaztak Londonba, másnap ott lesz a fellépés. Este meg is érkeztek, a taxi a szállodába vitte őket, azonban csak három szoba volt lefoglalva. Egy Björnnek, egy Chantalnak és egy Ranocchiának. Antonini meg csodálkozott, hogy neki miért nincs szobája.

-Nekem miért nincs szobám?

-Mert elfelejtettem neked lefoglalni.

-De azt mondtad lefoglalod!

-De nem tudtam elérni őket, utána meg elfelejtettem, ne haragudj!

Igazából direkt csinálta, és Antonininek is gyanús volt. Ranocchia ezt mondta.

-Aludj nálam.

-De csak egy ágy van, akkor a földön fog aludni.

Antonini vállalta.

-Rendben, alszom a földön! Köszi, hogy befogadsz!

-Nincs mit, de aludj csak az ágyon, én alszom majd a földön!

-Köszi, annyira aranyos vagy! Majd következő alkalommal én alszom a földön!

-A következő alkalommal lesz már szobád.

Elfoglalták a szobájukat, majd lementek vacsorázni. Björn csak három személyre rendelt vacsorát, Antonininek nem volt ennivalója.

-Nekem nem rendeltél?

-Megint elfelejtettem, hogy te itt vagy! Megszoktam, hogy hárman vagyunk. Bocsánat!

-Elég most már, direkt csinálod! Pénzem sincs, hogy vegyek magamnak!

Ranocchia közbeszólt.

-Adok neked, vegyél valamit, amit akarsz!

-Köszönöm, te tényleg rendes vagy!

Elment venni magának valamit, Björnt bosszantotta, hogy tud enni ő is, de nem szólt semmit. Utána elmentek aludni.

Másnap reggel Björn megint három személyre rendelt reggelit, Antonininek most már elege volt.

-Hazamegyek, te direkt rosszat akarsz nekem!

-De tényleg elfelejtettem!

Ranocchia adott neki pénzt megint, Björn megpukkant megint, hogy Antonini nem hal éhen, pedig ezt szerette volna.

Nem sokkal később egy kisbabát találtak egyedül egy babakocsiban az udvaron, nem volt vele az anyukája. Antonini vette észre először, mivel a kicsi sírt, mivel éhes volt.

-Itt hagyott téged az anyukád?

Kezébe vette a kisbabát, így a gyerek egy kicsit már megnyugodott, de így még nyűgős volt.

-Jólvan, ne sírjál kicsikém!

Björn odament, hogy rászóljon.

-Tedd le a gyereket, jön érte az anyja!

-Jó, de addig dédelgetem!

-De nem a tied!

-Nem baj, én szeretem a gyerekeket!

Aztán megjelent az anyja, az nem más volt, mint Agnetha Faltskog, ezen igencsak meglepődtek.

36. rész

Antonini bement a rendőrségre és beszélt a gyanúsítottakkal, akik ártatlannak vallották magukat, illetve látták, hogy két gazember be akarnak hozzájuk törni. Jellemleírást is adott róluk és azt is megmondták, hogy az egyik 50 év körül lehetett, a másik meg olyan 30. Ezek a jellemleírások Tomasra és Borriellora voltak jellemzőek és ezt Antonini is tudta, vagyis legalább sejtette, hogy ők voltak.

-Hiszek maguknak, hogy ártatlanok!

-Komolyan? És miért ennyire biztos benne?

-Mert sejtem, hogy kik voltak, a jellemleírásuk teljesen rájuk illenek.

-Nincs bizonyíték ellenük sem, ezt elmondtuk a rendőröknek is, de nem találják a két gazembert.

-Én tudom hol vannak, majd elmondom nekik, hogy elkaphassák őket. Biztos vagyok benne, hogy ők tették, mindenáron ártani akartak nekem.

Letelt a 10 perc, Antonininek mennie kellett. Elmondta, hogy tudja, hol van Tomas és Borriello, a következő gyanúsítottak. Őket is el kellett kapni és kihallgatni.

 

Stockholm, Svédország

Eltelt 2 nap, most volt a következő forduló, Björn már várta a jelölteket, Chantal is eljött természetesen és bízott benne, hogy őt választja be Björn. Százan voltak csak, és most ötvenre kellett csökkenteni ezt a létszámot, most sem volt könnyű dolga. A meghallgatás után Benny és Frida felmondtak, mert új életet akartak kezdeni, Björn nem próbálta őket visszatartani, hiszen örült neki, hogy elmenni, mert teljesen új együttest akart alapítani, amiben ő a menedzser és ő irányíthat mindenkit. A következő forduló jövő héten lesz.

 

Narvik, Norvégia

A rendőrség becsönget Anna szüleinek a házába, az apuka nyitja ki és csak egy sejtése volt, mit keres itt a rendőrség, azt gondoltam, hogy a lánya ügyében jöttek.

-Jó napot!

-Jó napot! Vannak már új fejlemények?

-Milyen új fejlemények? Mi két gazembert keresünk, gyilkossággal vannak vádolva.

-Kik?

-Borriello és Tomas! Itt laknak?

-Igen, de senkit nem öltek meg, legalábbis én nem tudok róla.

-Bejöhetünk?

Az apuka beengedte őket. Ott volt Borriello és Tomas is.

-Le vannak tartóztatva, a vád gyilkosság!

Nem értették mi folyik itt.

-Mi a fene folyik itt?

-Megölték Luca Antonini szüleit!

-Ez megbolondult, százszor megmondtuk neki, hogy nem mi voltunk!

-Akkor is velünk kell jönniük!

-De…

-Jönnek és kész! Ki lesznek hallgatva!

Elvitték őket, Anna szülei csak néztek.

-Mibe keveredett ez a Tomas! Így nem veheti el Annát!

-Gyilkossággal vannak vádolva, ez vicc! Így én sem adnám hozzá! Viszont megismerném azt, akivel megszökött Anna! Hátha ő rendesebb és Anna férje lehetne!

-Igen, de ahhoz vissza kéne jönniük. Vissza kell vonni a feljelentést.

-Előbb várjuk ki mi lesz Tomas ügyének a vége.

 

Milánó, Olaszország

Ismét eltelt egy nap. Tomas és Borriello le lettek tartóztatva, addig bent tartották őket. Antonini bejött hozzájuk beszélgetni velük. Tomas ezt súgta Borriellonak.

-Ez a nyomorék jelenthetett fel minket.

-Ki más lett volna?

Majd végül hozzá szóltak.

-Mi a fenének jöttél te idióta? Te jelentettél fel minket!

-Mert tudom, hogy ti voltatok! Mindenáron rosszat akartatok nekem!

-És van rá bizonyítékod?

-Nincs, de keresni fogok rá!

-Mintha láttad volna, hogy mi voltunk! Te csak vádaskodsz!

-Szerintem meg egyértelmű, de ezzel csak magatoknak csináltatok rosszat.

-Meg neked, mert te szenvedsz a haláluk miatt.

-Akkor most beismertétek! Fölösleges tagadni, mert úgy is tudom!

-Te mindent tudsz? Épp az, hogy semmit, csak a hülyeséged nyomod folyton!

-Ismerjétek be és ennyi!

-Minek? Ha nem lesznek bizonyítékok, akkor elengednek, viszont ha bevalljuk, akkor meg elítélnek.

-Okés, értem! De akkor csak nekem mondjátok el, nem mondom el senkinek.

-Itt bizonyítékok kellenek, nem érnek semmit a szavak, amíg nem tudod bizonyítani!

-Akkor ti voltatok?

-Igen!

-De miért tettétek? Miért?

Elsírta magát, mert már nem tudta tovább tartani.

-Azt akartuk, hogy szenvedj!

-De miért? Miért jó ez nektek?

-Már megbántuk!

Antonini elment, azonban ezt a beszélgetést felvette a telefonjára, hogy megmutassa a rendőröknek. Oda is ment megmutatni, de közben a könnyeit kellett törölgetni. A rendőrök meghallgatták a beszélgetést, most már semmi kétség nem volt, ki volt a tettes. A házaspárt azonnal kiengedték, ők meg megköszönték Antonininek.

-Köszönjük szépen, nem is tudjuk, hogyan háláljuk meg!

-Legalább ott vannak, ahová valóak!

-És nagyon sajnáljuk, őszinte részvétünk!

Antonini hazament, vagyis az már a Nestánál volt, mert ott szállt meg Annával együtt.

Tomas meg felhívta Anna szüleit, hogy ne számítsanak rá, mert elítélték és már beismerte a gyilkosságot, nem volt más választásuk. Leghamarabb 30 év múlva szabadulhatnak.

 

Stockholm, Svédország

Björn megtartotta mind az összes válogatást és nagyon nehéz volt a döntés, de végül Chantalt választotta be az együttesbe, így már voltak hárman és még két emberre volt szükségük. Hárman összeültek, hogy megbeszéljék a dolgokat.

-Akkor beszéljünk a jövőnkről. Mi legyen?

-Együttest alapítunk. Nem?

-Igen, de kellene még két ember. Válogatást kell tartanunk.

Ranocchia ezt kérdezte.

-Mi lenne ha meghívnánk az együttesbe Luca Antoninit?

Björn erről hallani sem akart.

-Az képtelenség, már amikor meghallom a nevét, akkor rosszul leszek.

-De miért? Mi bajod van vele? Miért utálod ennyire?

-Ez egy hossz történet, nem kívánok most erről beszélni! Kérlek ne is hozd fel a témát többé mert nem lesz jó vége.

Milánó, Olaszország

Anna szülei felhívták Annát, hogy beszéljenek vele, hogy most már nem kell hozzámennie Tomashoz, ezzel Anna is tisztában volt, hiszen tudja, hogy börtönbe került Borrielloval együtt gyilkosságért. Ezért felvette a telefont.

-Kérlek gyere haza, nem kényszerítünk hozzá Tomashoz!

-El akartok választani Lukinotól?

-Dehogyis, hozd el magaddal őt is, meg szeretnénk ismerni.

-Rendben van, akkor lemegyünk oda! Örülök, hogy nem kell bújkálnom!

Visszavonták a feljelentést Antonini ellen és pár nap múlva már el is mentek Narvikba. Nesta most otthon maradt.

-Sziasztok! Akkor ugye itt maradtok?

-Igen, ha nem tartasz bezárva, mint eddig és élhetem az életemet!

-Most nem leszel bezárva, de szeretnénk megismerni a párodat, a leendő férjedet!

Majd Antonininek ezt mondták.

-Te meg vigyázz Annára, előbb kapsz egy próbaidőt, ha azon jól teljesítesz, tied a lányom!

-Persze, hogy vigyázok rá, sokkal jobban, mint Tomas, aki csak uralkodott felette és nem csinálhatott azt, amit akart miatta.

-Tomas egy bűnöző, nagyot csalódtam benne.

-Igen. Megölte a szüleimet a haverjával, csak azért, hogy én szenvedjek.

Ismét elkezdett könnyezni, Anna szülei észrevették és megsajnálták szegény Antoninit.

-Szegénykém, gyere ide hadd öleljelek meg!

Az anyuka megölelte Antoninit. Amúgy még Anna előtt született egy gyermekük, aki két éves korában meghalt egy vele született betegségben. Körülbelül fél év múlva megszületett Anna, de csak öt éves korában fogadták örökbe. Amúgy a gyerek fiú volt, de ők inkább lányt akartak. Amikor átölelte Antoninit, akkor azt érezte, hogy ő a halott gyermekük, majd elengedte és ezt mondta.

-Úristen, újjá született és csak most jövök rá!

Nem tudták hirtelen miről beszél.

-Mi van anya! Te miről beszélsz? Ki született újjá?

-A kisfiam! Aki meghalt! Én hiszek a reinkarnációban!

Az apuka azt mondta.

-Az csak úgy jöhet létre, ha az illető, akkor fogan meg, amikor már meghalt az, aki helyett újjá született.

-Mikor születtél kicsi fiam?

Majdnem elröhögték magukat a többiek, csak az a baj, hogy az anyuka ezt komolyan gondolta és nem értette miért nevetnek.

-Mi olyan vicces?

-Kicsi fiacskádnak nevezted?

-Igen, mert tudom, hogy visszatért hozzánk! Hány éves vagy?

-Harminc leszek.

-Akkor három évvel fiatalabb vagy nála!

-Nem baj!

-Akkor újjá született benned!

Anna rászólt.

-Abbahagynád?

-De ha egyszer így érzek!

-Jólvan!

Eltelt pár hét, augusztus 4-e van, ma van Antonini születésnapja és betöltötte a harmincat. Ezen a szép reggelen Anna így köszönti fel Antoninit a születésnapján, aki még aludt.

-Boldog szülcsinapcsit kicsi Lukino!

Majd arcon puszilta a fiút, erre ő felébredt. Anna ezt kérdezte.

-Tudod, milyen nap van ma aranyosom?

-Szombat?

-Igen.

-Minek kérdezted, ha tudod?

-Mert valamit elfelejtettél.

-Mit?

-Hogy milyen nap van ma.

-Mondtam már, hogy szombat!

-Hihetetlen vagy! Elfelejted a saját születésnapodat?

Ekkor jutott eszébe.

-Ja tényleg, majdnem elfelejtettem!

-Akkor megünnepeljük?

Anna ránézett Antonini telefonjára, majd a kezébe vette.

-Nézd! Jött egy üzeneted! Nézd csak meg!

Nesta írt neki, méghozzá ezt: „Isten éltessen sokáig, drága barátom! Remélem, még hazatérsz!”

-Kedves ez a Sandro!

Kicsit később Anna megint megszólalt.

-Van számodra egy meglepetésem! Gyere velem!

Ki kísérte az étkezőbe, ahová ki volt készítve a torta és az ajándékok.

-Boldog szülcsinapcsit!

Megpuszilta.

-Köszönöm!

-Bontsd ki az ajándékaidat!

Antonini odament az asztalhoz és kibontotta az ajándékot, amit Annától kapott, de nem mosolygott, látszott rajta, hogy szomorú, Anna észre is vette rajta. Nem szólt semmit sem, hanem átölelte. Utána szólalt meg.

-Mi a baj? Mi történt? Miért vagy szomorú?

-Nincs semmi baj. Miért?

-Mert nem is örülsz az ajándékoknak, teljesen mást mutatsz!

-Csak eszembe jutott az anyukám, ő mindig adott a szülinapomra ajándékot és most nem tud! Ha most itt lenne, akkor…

Elsírta magát, nem bírta már visszatartani, ezért Anna még jobban kitartott mellette.

-Ne sírj édesem, rám mindig számíthatsz, én itt vagyok veled mindig, nem hagylak el soha sem, bármi történjen!

Valaki csöngetett.

-Ki lehet az? Majd én kinyitom az ajtót, te maradj itt és bontogasd az ajándékaidat.

Anna ment ajtót nyitni. Közben Antonini kibontotta az ajándékokat. Anna egy kis plüss macit adott neki, ami azonnal a szívéhez nőtt, magához is ölelte és úgy sírt.

Anna kinyitotta az ajtót, de senki nem volt ott.

-Ki az?

Körül nézett, de nem látott senkit.

-Ne szórakozzon velem senki se! Gyere elő most azonnal!

Antonini is odajött, a maci a kezében volt, Anna ennek örült.

-Látom tetszik a maci!

-Igen, nagyon aranyos.

-Rendben! Nem volt itt senki, lehet, valaki szórakozik!

Anna bement, Antonini ott maradt és körül nézett, de senkit sem látott.

-Talán igaza van Annának, be is csukom az ajtót.

Be akarta csukni, de valaki azt kintről megakadályozta.

-Ki az?

Agnetha állt az ajtóban és kezében egy kisbabát tartott, Antonini majdnem szívrohamot kapott, amikor meglátta őket, levegőt sem tudott venni.

-Ezt nem hiszem el! Miért jöttél vissza?

35. rész

Antonini és Ranocchia beszélgetnek. Antonini ezt kérdezte.

-Te itteni vagy?

-Nem. Olasz vagyok. És te?

-Micsoda véletlen, mert én is. Segítesz tönkretenni Björnt? Megjutalmazlak!

-Tessék? Miért kell nekem tönkretenni egy embert?

-Úgy látszik téged még nem ért nagy sérelem, hogy bosszúvágyat érezz!

-Nem tudom, én nem ismerem annyira ezt a Björnt, hogy tönkretegyem. Mi hasznom lesz nekem ebből?

-Megjutalmazlak! Azt kérsz, amit akarsz!

-Ha azt kérem, hogy jöjjön vissza hozzám a szerelmem, teljesíted?

-De ne ilyeneket, olyat, ami megvalósítható.

-Nem kell semmi! Nem hiszem, hogy ilyenekben fogok neked segíteni!

-Akkor rohadj meg! Te nem tudod miken mentem keresztül, de úgysem értenéd meg, mert kicsi vagy még!

-Nagyobb vagyok nálad! Csak állj mellém!

-Nem úgy értettem, te agybeteg, hanem agyilag!

-De most miért beszélsz így velem? Azért, mert ez a Björn megsértett téged?

-Mert nemet mondtál!

-Nem akarok tönkretenni senkit!

-Most megmutatom ki is vagyok és bebizonyítod, hogy nem az a nyavalyás kisfiú vagyok, aki voltam!

-Jólvan, én elhiszem, nekem már bebizonyítottad, bár nem ismerlek!

-Akkor majd megismersz, csak működj velem együtt. Segítségre lenne szükségem! Remélem számíthatok rád.

-Rendben, segítek neked tönkretenni Björnt!

-Köszönöm, hálás leszek neked!

-Oké!

Később viszont menni kellett aludni. Amikor Antonini felment, Nesta már régen aludt. Nem akarta felébreszteni, de sajnos ezt nem sikerült.

-Ilyen későn kell feljönni? Találkoztál valakivel, hogy ilyen sokáig maradtál?

-Igen, összehaverkodtam valakivel.

-Minek?

-Segít tönkretenni Björnt!

-És ezt te miért akarod?

-Csak és ne szólj bele! Inkább aludjál!

Hamarosan mindketten elaludtak, majd eljött a reggel. Nesta már nyolckor felkelt, majd mikor elkészült, felébresztette Antoninit, hogy menjenek le reggelizni.

-Keljél fel, hasadra süt a nap!

-Nem is süt be a nap!

-Akkor is kelj fel, mert menni kell reggelizni!

-Jólvan, mindjárt!

Nesta várt rá egy kicsit, de nem úgy nézett ki, mint aki fel akar kelni, ezért megint rászólt.

-Na most már ideje felkelni! Nem kellett volna olyan későn lefeküdni és akkor most fel tudnál kelni!

Le is húzta róla a takarót.

-Kelj már fel!

-Jólvan!

 

Stockholm, Svédország

Frida és Benny voltak csak otthon, Björn ugye Norvégiába utazott, és ha ott nem talál megfelelő énekest, akkor tovább utazik annak keresésére. Fel is hívta Bennyéket.

-Sziasztok! Mi újság van otthon?

-Megvagyunk! Élvezzük a pihenést. Neked hogy megy a keresés?

-Egészen jól, már felajánlottam valakinek egy szerződést, remélem majd aláírja.

-Úgy legyen!

-Most viszont le kell tennem, mert nem sokára találkozom vele.

Le is tette. Benny ezt mondta.

-Lenne kedved ma elmenni valahová? Nem ülhetünk egésznap otthon.

-Jó lenne már végre kimozdulni.

Sétáltak egy jó nagyot, megbeszélték, hogy ők újra fogják kezdeni, adnak maguknak még egy esélyt. Chantal már nem volt a képben.

-Csak már nem lesz a régi, mivel Agnetha és Björn elváltak és Agnetha el is tűnt.

-Ne izgasd magad! Mi lenne ha mi is elmennénk.

-Te itt hagynád az együttest?

Benny akarta otthagyni, de még csak gondolkodott rajta, nem volt már kedve együtt dolgozni Björnnel, mert szerinte nagyon megváltozott.

-Björn egyre hülyébben viselkedik!

-Igazad van, tényleg megváltozott. De csak úgy szó nélkül menjünk el?

-Dehogyis! Előbb megbeszéljük vele mi legyen!

-Jólvan! És akkor mit fogunk csinálni?

-Majd megbeszéljük!

 

Narvik, Norvégia

Antonini és Nesta reggelizni mentek, Antonininek sikerült nagy nehezen felkelnie. Az ő érdeke is volt, mivel minél hamarabb meg kell szöktetni Annát. Ekkor megcsörrent a telefonja, örült neki, mert azt gondoltam, hogy Anna hívta fel, de utána rá kellett döbbennie, hogy ez nem Anna, de azért felvette, mert tudni akarta ki az. A nyomozók voltak, akik azt közölték, hogy sikerült letartóztatniuk a gyanúsítottakat, akik elkövették a gyilkosságot a szülei ellen. Egy középkorú házaspárra gyanakszanak. Ezért azt kérték tőle, hogy még ma, de legkésőbb holnap legyen ott.

Aztán Nesta ezt kérdezte.

-Na ki volt az?

-Haza kell mennünk! Megtalálták a gyilkosokat, akik megölték a szüleimet.

-Akkor ez haladás. És mi lesz most? Hazamegyünk!

-Igen, ez nagyon fontos! Nem tudom mi legyen Annával!

-Mondd meg neki mi a helyzet, biztos vagyok benne, hogy meg fog érteni! Nagyon szeret téged!

-Az lesz, de akkor vissza kell ide jönni! Írok neki.

Megírta neki mi a helyzet, majd vissza is írt tíz perc múlva.

„Nem sokára elmennek, körülbelül negyed óra múlva. Majd hívlak ha elmentek, akkor majd gyere ide és próbáljuk meg megint a szökést. A létre még mindig az udvarban áll, nem kell hozni másikat. Ha nem sikerül, akkor menj haza, én megértelek! Hiszen ez fontos, én megvárlak itt, ígérem nem megyek hozzá Tomashoz, még ha az esküvő is meg lesz közben tartva. Gyere vissza minél hamarabb, ha nem sikerülne. Szeretlek!”

Antonini megmutatta Nestának is, tőle kért tanácsot.

-Ha így van, akkor megpróbálhatjuk, és ha sikerül, akkor nem kell visszajönnünk.

-Menjünk akkor, de meg kell várni, amíg nem hív. Addig foglaljuk el magunkat.

Björn várta Ranocchiát, megbeszélték, hogy találkoznak és megbeszélik a dolgokat.

-Na végre itt vagy! 10 percet késtél!

-Bocsánat, ez már a szokásom!

-Akkor nagyon gyorsan szokjál le róla, mert nálam ez nem megy! Akár ki is rúghatlak, mert ha 10 perccel később kezdjük el az egészet, akkor el is tolódhat az egész. Megértetted?

-Igen, odafigyelek jobban az órára és összeszedem magam!

-Ezt már szeretem! Akkor gyere, üljünk le valahová beszélgetni!

Leültek egy asztalhoz, rendeltek közben egy kávét.

-Akkor azt kéne, hogy gyere el velem Stockholmba, mindent bemutatok neked és elmondom, mit kell csinálnod. Ha tetszik, akkor aláírod a két éves szerződést. Akkor mi egy új együttest fogunk alkotni.

-Együttest akarsz alapítani?

-Igazából nekem már van egy együttesem, de őket el akarom küldeni, mert egy teljesen új együttest szeretnék. Te lennél az egyik tag és egy nőt is már beválasztottam, vagyok én és kéne még egy lány. Bár igazából nem ragaszkodom ehhez a formációhoz, igazából jöhet bárki. Ha ismersz valakit, nyugodtan szólj neki és meghallgatom őt is.

-Nem, nem ismerek senkit, aki tud és szeret is énekelni. Hát igazából én sem vagyok énekes, csak kipróbáltam magam, nem gondoltam volna, hogy valaki odajön majd hozzám és szerződést ajánl.

-Pedig nagyon jó voltál, nem véletlenül ajánlottam neked szerződést, remélem élsz is vele, mert ennél jobb alkalmad nem is lesz már többé.

-Jó, mondom gondolkodom még rajta.

-Persze, adok időt, ez a te döntésed lesz, én nem kényszeríthetlek semmire sem.

Anna hamarosan felhívta Antoininit, hogy jöjjön érte.

-Szia szerelmem, már elment itthonról mindenki és délután jönnek csak haza, addigra már el kell innen szöknöm! Nagyon izgulok, remélem sikerül! Siess!

-Rendben, 10 perc és ott vagyok!

Letették, majd Nestával el is indultak Annához, tíz perc múlva már ott is voltak. Felhívta Annát.

-Itt vagyok, szerelmem!

-Mászd át a kerítést!

-Arra készülök!

Át is mászta, hamarosan az udvaron találta magát, majd ment Anna ablakához, aki már ott várta nyitott ablakkal. Antonini odatámasztotta a létrát, hogy Anna le tudjon mászni.

-Fel kell jönnöd, hogy levidd a cuccaimat!

-El is felejtettem!

Felmászott érte, majd segített Annának lecipelni a bőröndjét, ezután Anna is lemászott.

-Végre lent vagyok! Nem gondoltam volna!

-Siessünk, bármikor megjöhetnek, és annyi nekünk! Át tudod mászni a kerítést?

-Megpróbálom, majd segítesz!

Így is volt és Nesta is besegített, így Anna lassan már a kerítésen kívül találta magát, Antonini is majd elszaladtak gyorsan, nehogy megtalálják őket. Hívtak egy taxit, ami a repülőtérre vitte őket. Anna felszabadultnak érezte magát, újra szabad volt. Vettek repülőjegyet és már indultak is. Már nem jöhetett senki se utánuk.

-El sem hiszem, hogy sikerült!

-De akkor egy olyan helyet kell találnunk, ahol nem jut eszükbe keresni téged!

-Hihetetlen, hogy egész életemben bujkálnom kell, de a szabadságomért megteszem.

Később felszállt a repülő, most már biztonságban érezhette magát Anna. Antonini ezt mondta.

-Hozzám nem jöhetsz, mert nálam keresnének először. Legjobb lenne, ha Sandrohoz mennél, ott biztos nem fognak keresni. Minél hamarabb eljövünk onnan, hogy véletlenül se találjanak meg. Rendben?

-Igen, nekem minden jó, csak ne találjanak meg!

Hamarosan hazaértek Anna szülei, Tomas és Borriello. Tomas azonnal Annához ment be, kulccsal nyitotta ki az ajtót, itt azonban meglepetés várta: Anna sehol, a cuccai szintén, az ablak tárva nyitva áll és rá van támasztva a létra. Ekkor elfogta az idegroham, idehívta a többieket, hogy nézzék meg mi a helyzet, jöttek is, az apja belerúgott egy nagyot az asztalba, hogy az behorpadt, legszívesebben mindent összetört volna, de valamennyire visszafogta magát.

-Hogy tehette ezt? Hogy tudott megszökni! Átmászott a kerítésen? Hiszen máshogy nem tudott elmenni!

-A cuccai sincsenek itt, bőrönddel mehetett el.

-De hogyan tudott egyedül átmászni bőrönddel együtt? Ez érthetetlen!

-Nem egyedül szökött el, amikor múltkor hamarabb jöttünk haza, az az átkozott Antonini ott volt vele az ablakban és csókolóztak. Biztos, hogy ő szöktette meg.

-Ki az az Antonini és mi az, hogy megcsókol rajtad kívül valaki mást is? Ezt nem hiszem el! Így nem tudjuk megtartani az esküvőt!

-Visszatudjuk hozni, feljelentjük azt az Antoninit emberrablásért, tudom is, hogy hol lakik. Onnan el tudjuk hozni.

-Remélem is, hogy így lesz!

Indultak a rendőrségre, feljelentették Antoninit és elkezdték megkeresni őt és Annát is. Megadtak pár lehetséges címet, ahol lehetnek. A nyomozók már indultak is a dolgukra.

 

Milánó, Olaszország

Hamarosan megérkeztek, Anna Nestával ment el, Antonini előbb hazament, de csak azért, hogy megnézze azt a felfordult lakást, semmi sem változott azóta. Utána elment a rendőrségre.

-Elfogtuk a gyanúsítottakat!

-Szeretném őket látni!

-Odakísérem hozzájuk.

Odamentek, ott ültek a cellában ketten, egy középkorú házaspár.

-Itt hagyom magukat beszélgetni! Tíz perc áll a rendelkezésükre!

Ott maradtak hármasban, a házaspár csak a padlót bámulták. Antonini szólt hozzájuk, már elsírta magát.

-Miért tették? Mi okuk volt rá?

-Értsék már meg, hogy nem mi tettük, teljesen ártatlanok vagyunk! Nem tudom miért gyanúsítgatnak minket, még bizonyítékuk sincs, addig nem ítélhetnek el minket!

-Én nem tudom, de aki ezt tette, annak soha sem bocsátok meg!

-Tényleg nem mi voltunk.

-És van fogalmuk, hogy ki volt? Látták?

-Nem!

-Akkor ennyi, nincs miről beszélnünk!

Készült már elmenni, de a férfi visszatartotta, mert mondani szeretett volna valamit.

-Várjon! Ne menjen el!

-Miért? Nincs miről beszélnünk, maguk azt állítják, hogy ártatlanok, bizonyítékok sincsenek. Mit akarnak még?

-Csak valamit elmondani! Mi láttuk a tetteseket! Egyik éjszaka történt, ők ketten otthon voltak és pont a ház előtt mentünk el, amikor láttunk két férfit dörömbölni az ajtón, ők viszont nem nyitották ki, és addig erőszakoskodtak, amíg ki nem nyitották az ajtót, ekkor fellökték őket, elővették a késüket és fenyegetőzni kezdtek, hogy ha nem mondják meg hol van Anna, akkor megölik őket. Mi hívtuk a rendőrséget ekkor, és mire kijöttek, addigra a két gazember mindent felrúgott és megölték őket.

-Hogy néztek ki azok az emberek? Hány évesek voltak?

Elmondták, és ezek a jellemleírások Tomast és Borriellot jellemezték. Tomas 50 évesnek tippelték meg, Borriellot meg 30-nak.

34. rész

Antonini és Anna csókolóztak, ekkor benyitott Tomas, aki kiabálni kezdett, majd kiabálni kezdett, ezután meg ki akarta lökni a fiút az ablakon. A létre le is esett. Anna rászólt.

-Mit csinálsz, Tomas?

-Csak kilököm ezt a senkiházit!

Sikerült kilökni, de Antonini megkapaszkodott az ablakpárkányba, hogy ne essen le, azonban Tomas így is ki akarta lökni.

-Segítség! Meg fogok halni!

Anna hátulról leütött Tomast, hogy hagyja békén Antoninit.

-Hogy mertél megütni?

-Mert le akarod lökni!

Anna odaszaladt Antoninihez, hogy segítsen neki bemászni.

-Segíts Anna! Nem tudom már sokáig tartani magamat.

-Visszahúzlak, de akkor te is segíts, hogy könnyebb legyen.

Anna segített neki, így már bent volt. Tomas nem bírta elviselni, hogy nem esett ki.

-Na akkor takarodj most innen, te kis görcs! Soha többé ne lássalak itt!

Antonini elment. Tomas kiabált Annával.

-Mit képzelsz te magadról, megcsalsz ezzel a barommal? Ha meglátom még egyszer, megölöm!

-Tök mindegy, már úgy is megöltétek szegénynek a szüleit azzal az átkozott Borrielloval, aki annyira nagy haverod lett!

-Fogd már fel, hogy nem mi voltunk!

Borriello kint volt és látta Antonini kiszaladni az utcára, ő azonban azt látta, hogy De Ceglie az, aki kiszalad. Nem hitt a szemének.

-Nem hiszem el, hogy ennyit képzelődöm! Ez nem lehet igaz! Vagy mégis léteznek szellemek és folyamatosan látom. Na mindegy!

Visszament a házba. Tomas dühöngött.

-Neked meg mi bajod van?

-Bementem Annához és azzal a senkiházival csókolózott! Azzal Lucával vagy a tököm tudja hogy hívják.

-Úgy hívják, de itt szaladt ki az ajtón?

-Csak itt jöhetett ki, mert létrát állított Anna ablakába, ahová felmászott, ki akartam lökni az ablakból, de megkapaszkodott és Anna meg segített neki bemászni.

-Én De Cegliet láttam az előbb elrohanni!

Tomas nem értette.

-Kicsodát?

-Semmi, nem fontos!

-Ki az a De Ceglie?

-Senki, majd elmesélem!

-Nem értelek! Te valaki mást láttál kiszaladni? Ezek szerint Annának van egy másik szeretője?

-Nincs, dehogyis! Na hagyjuk inkább!

-Ne hagyjuk! Két szeretője van Annának!

-Elmagyarázom! Nem tudom mi van velem, de szerintem megbolondultam. De Ceglie egy haverom volt, aki meghalt és azóta mindenhol őt látom.

-Aha! És ezt most komolyan mondtad?

-Miért hazudnék neked? Mondom, hogy meghalt!

-Szóval te szellemeket is látsz!

-Nem, szerintem csak képzelődöm.

-Akkor beleőrültél, zárjuk le a témát.

-Szerintem is.

Antonini kiszaladt az ajtón, Nesta ott várt rá, már aggódott.

-Na végre, hogy itt vagy! Már azt hittem baj történt!

-Mi történt volna! Az igaz, hogy majdnem kiestem az ablakból, mert Tomas kilökött, de Anna segített felmászni!

Nesta ledöbbent, ezek után már nem akarta odaengedni Antoninit.

-Jólvan, ebből elég, ennek most vetünk véget! Hazamegyünk, mielőtt nagyobb bajod esne!

-Nem fogok kiesni, mindenképp meg fogom szöktetni!

-Az a Tomas képes lesz téged megölni, most is megtette volna! Szanaszét törted volna magad, mehettünk volna a kórházba.

-De nem törtem szét magam és nem is fogom!

-Mert szerencséd volt, de kívánom, hogy továbbra is az legyen!

-Akkor segítesz kiszabadítani?

-Igen, de remélem nem lesz semmi bajod!

-Nem lesz, tudok magamra vigyázni.

-Remélem is! Nem akarlak erőszakkal hazavinni, nem vagyok az anyukád, se az apukád!

-Ha az lennél, akkor sem mondhatnád meg! Felnőtt ember vagyok.

-De nem úgy viselkedsz! Ezért kell rád figyelni.

Antonini ideges lett.

-Látod? Lenézel! Egy nyavalyás gyereknek tartasz!

-Már megint kezded? Megbeszéltük, hogy leszoksz erről!

-Bocsánat! Hagyjuk!

-Jó, és viselkedj normálisan kérlek!

Visszamentek a szállodába, már este volt. Már csak vacsorázni kellett lemenniük. Le is mentek.

Volt egy kis buli a szálloda udvarában, ahol ment a zene és különböző énekesek léptek fel a színpadon. Először Alekszandr Mosztovoj énekelt, aki a klaunananá című számot adta elő.

-Ana klaunananá!

Mindenki szörnyűnek találta. Antonini ezt mondta.

-Jézusom! Honnan szedtek ilyen szar énekeseket?

-Lehet csak erre volt pénz.

-Most ezeket kell hallgatni?

-Biztos lesznek jobbak is.

Azonban egy másik asztalnál észrevették, hogy ott ül Björn.

-Hát ez meg mit keres itt?

-Ne foglalkozz vele! Azt hittem már nem érdekel Agnetha téged.

-Nem is érdekel, de kedvem lenne belekötni ebbe a Björnbe!

-Inkább kerüld el a bajt.

-Hagy menjek oda hozzá!

-Nem, ezt már nem fogom engedni! Nem hiányzik a botrány!

Végül nem ment oda. Björn az énekeseket figyelte, mikor Alekszandr végzett, akkor odament hozzá, neki tetszett a klaunananá.

-Van egy perced?

-Igen.

-Ajánlhatok neked egy szerződést az együttesembe?

-Örömmel elfogadnám.

-Megkérdezhetem hány éves vagy?

-44

Björn egy kicsit gondolkodott.

-Ne haragudj, én fiatalokat keresek, akikkel sokáig lehet dolgozni, a felső korhatár az a harminc.

-Rendben semmi baj, sokan nem akarnak már velem dolgozni, fiatal koromban meg nem ajánlottak nekem semmit.

-Sokat fejlődtél akkor, de biztos lesznek olyanok akik idősebbekkel is dolgoznának együtt.

Antonini hallotta, váratlanul odaszaladt, Nesta már nem tudta leállítani.

-Hogy merted így megbántani szegényt?

Björn nem értetted hogy kerül ide Antonini.

-Te mit keresel itt?

-Minek mondtad neki? Hisz már látszik, hogy nem harminc alatti, bőven elmúlt már harminc! Azért kérdezted meg, hogy megbánthasd!

-Te fogd be a szád, takarodj innen!

Antonini visszaült a helyére. Nesta leszidta.

-Mondtam neked, hogy ne menj oda hozzá! Csak azért is odamentél!

-Nem bírtam megállni.

-Egyre elviselhetetlenebb vagy!

-Hagyjál békén!

Odajött Alekszandr is.

-Köszönöm, hogy mellém álltál, de igazán nem lett volna szükséges! Nem bántott meg, hiszen megértem, hogy fiatalokkal akar együtt dolgozni. Én már nem vagyok fiatal.

-Nem bírom elviselni ezt az embert! Kíváncsi vagyok kit fog ki.

-Biztos egy fiatalt. Engem már nem visel meg, sok mindent megéltem már az énekléssel kapcsolatban! Nagyon sok kudarcom volt. Tizenhét évvel ezelőtt kiadtam az első albumomat, de nagy kudarc volt, alig fogyott. Aztán jöttek a fellépések, senkitől sem kaptam lehetőséget. Tavaly kiadtam a második albumomat, az már sikeresebb volt, közölték is velem, hogy fejlődtem, de már nem akartak velem együtt dolgozni, mert már nem vagyok fiatal. A kudarc után egy darabig visszavonultam és csak tavaly kezdtem el újra énekelni. Addig is énektanárokhoz jártam, de már bánom, hogy nem tértem vissza hamarabb. Négy évig bajlódtam a kudarccal.

-Igazán sajnálom, hogy nem jött össze az énekesi karriered.

-Mindegy már.

A színpadra most valaki más lépett fel. Björn őt is megfigyelte.

Nesta ezt mondta Antonininek.

-Jó lenne már menni!

-Én jól érzem magam!

-De én már fáradt vagyok!

-Akkor menjél, én maradok!

-Te is gyere ha mondom!

-De nem akarok, te mehetsz!

-Én vagyok az idősebb, hallgatnod kell rám!

-Dehogy kell nekem rád hallgatnom!

-De nem tudsz magadra vigyázni, bajba fogsz keveredni.

-Így ismersz engem?

-Igen! Voltál már kórházban is a balhéd miatt!

-Az már a múlt és akkor szerelmes voltam, most nem vagyok itt senkibe sem!

-Jó, de remélem nem kötsz ki sehol máshol! Na szia! Gyere minél hamarabb!

Nesta elment, Antonini csak erre várt, mert így kedvére kötekedhet majd Björnnel. Oda is ment hozzá.

-Na mi van? Minek neked amúgy énekes?

-Neked ehhez semmi közöd!

-De most miért vagy ilyen? Én csak barátkozni akartam!

-Szerinted azok után barátkozom veled, hogy elvetted a feleségemet, de úgy tűnik, hogy tőled is elvette valaki.

-Igen, sajnos ez van! Azért van ez mert ő egy nagy kurva, aki mindenkivel ágyba megy, aki csak felbukkan.

-Felőlem bármit mondhatsz róla, engem már nem tud izgatni! A te gyerekedet várja.

-Az a te gyereked lesz, nekem bevallotta.

-Érdekes, nekem meg azt mondta, hogy a tied! Hogy lehetne az enyém, ha akkoriban nem is voltam vele miattad? Kizárólag a tied, ha csak nem volt még rajtad kívül még más valakije. Ajánlom neked, hogy végeztess el egy apasági tesztet, hogy meggyőződj róla, hogy valóban a tied.

-Nem annyira izgat.

-Amúgy sem találnád meg Agnethát, mert lelépett, senki sem tudja hová, még az új pasija se tud róla elvileg.

-Akkor meg végképp nem érdekel!

-Tudom, hogy szenvedsz miatta!

-Dehogy szenvedek! Aki szenved az te vagy, mert azóta se volt senkid!

-Na és neked volt?

-Nekem már van, én már mást szeretek!

-Akkor mutasd be!

-Most nincs itt, de ígérem be fogom neked mutatni!

-Nem szükséges! Azt hiszed haverkodni akarok veled, én neked már soha nem bocsátok meg! Most hagyjál, mert sok dolgom van!

-Most miért vagy ilyen?

-Nincs rád időm, beszélnem kell az énekessel, aki az előbb a színpadon volt, mielőtt szem elől vesztem! Szia!

Björn elment, Antonini utána ment. Björn elkapta az énekest.

-Bocsi, lenne egy perced?

Antonini kicsit messzebb megállt hallgatózni.

-Igen, mi lenne az?

-Ajánlanék neked egy szerződést.

-Milyen szerződést?

-Először megkérdezhetem a nevedet? Meg azt, hogy hány éves vagy.

-Ranocchia vagyok és huszonnégy éves.

-Az remek! Akkor ajánlok egy szerződést egy együttesbe. Benne vagy? Nagy lehetőség áll előtted.

-Nem, én csak hobbi szinten énekelek, eredetileg focista vagyok.

-De ez sokkal jobb lehetőség.

-Köszönöm, de sajnos nem mehetek bele!

-Akkor lesz pár nap, ami próba nap, ha nem tetszik, akkor visszaléphetsz, ha meg tetszik, akkor meg aláírod! Gondold meg!

-Jó, belemehetünk, de csak pár napra.

-Oké! Kérhetek egy telefonszámot.

-Hát persze!

Björn felírta, majd átadott egy névjegykártyát a fiatalembernek.

-Köszönöm!

-Mikor tudunk beszélni?

-Holnap délelőtt majd hívlak!

-Rendben, köszi!

Björn elment. Antonini odament Ranocchiához.

-Ne hallgass erre a Björnre! Át akar verni mindenkit!

-Miért mondod ezt? Ismered?

-Pénzt akar elrabolni a fiataloktól, úgy hogy becsapja őket! Előbb egy negyvennégy éveshez ment oda hozzá, de ő átlátott rajta.

-Honnan tudod te ezt?

-Mert én is megjártam vele, egy csomó pénzt elvett tőlem, mert bedőltem a hülyeségeinek.

-Sajnálom, de én nem akartam neki fizetni, nem is kért semmit.

-Majd fog! Akkor elmész vele?

-Nem tudom!

-Jó, de semmit se írj alá és semmit se fizess! Én figyelmeztettelek!

-Köszönöm, hogy szóltál!

-Nincs mit! Gyere, menjünk bulizni, egyedül nem olyan jó. Te is egyedül vagy?

-Igen, de már nem sokáig, mert veled tartok!

-Oké! Akkor mit csináljunk?

-Igyunk meg valamit együtt.

-Nem rossz ötlet menjünk! Közben beszélgetünk!

Elmentek venni valamit inni, majd leültek egy asztalhoz. Antonini ezt kérdezte.

-Te itteni vagy?

-Nem, én olasz. És te?

-Micsoda véletlen, mert én is! Segítesz tönkretenni Björnt? Megjutalmazlak!

33. rész

Antonini és Nesta beszélgetnek reggel. Antonini el akar menni Narvikba, hogy elhozza Annát, Nesta meg el akarja őt kísérni.

-Muszáj elhoznom Annát, értsd már meg, még ha az életembe is kerül! Képes vagyok meghalni érte!

Nesta megijedt, így meg végképp nem akarta, hogy elmenjen.

-Megijesztesz! Csak nem akarsz meghalni?

-Nem, de ha úgy alakul, akkor feláldozom az életemet érte.

-Ez meg hogy jutott eszedbe? Miért kéne meghalnod? Maradj itt, te teljesen meg vagy bolondulva!

-Dehogyis! Miért lennék bolond?

-Mert ilyeneket beszélsz, hogy meghalnál érte. Te ezt komolyan is gondolod!

-Csak vicceltem, ilyen nem történhet, ezzel csak azt akartam mondani, hogy mennyire szeretem, hogy még a saját életemnél is fontosabb.

-Örülök, hogy így tudod szeretni! Agnethát is így szeretted, de ő nem becsülte meg, nem is érdemel meg téged!

-Őt már elfelejtettem, sokkal boldogabb vagyok így!

-Ennek örülök. Elkísérlek, hátha történik valami és meg kell védenem téged.

-Oké, gyere! Legalább lesz társaságom az úton. Mikor induljunk?

-Te mikor akarsz? Te akarsz elmenni, ezért te mondd meg!

-Jó, akkor megveszem a repülőjegyeket. Eszem, felöltözöm és indulok is.

-Elkísérlek oda is. Siess!

Hamarosan indultak is megvenni a repülőjegyet, ami jövő hétre szól, ennél hamarabb nem tudtak menni. Antonini felhívta Annát, hogy közölje mikor megy hozzá.

-Szia drágám! Útban vagy már felém?

-Sajnos csak jövő hét szerdán tudok érted menni, ennél hamarabbra nem kaptam repülőjegyet! Addig tarts ki és fogadj szót, csináld azt amit mondanak és jövő héten szabadulsz, megígérem!

-Megértem! Akkor szót fogadok nekik, de ne hívj, mert bármikor le bukhatok és akkor elveszik a telefonomat is. Majd hívlak, amikor tudlak. Ha van valami, akkor írj sms-t.

-Rendben van! Interneted nincs?

-Az sajnos nincs, apám nem akar számítógépet látni a házában és tévét sem, így azt sem tudom nézni.

-Tarts ki, hamarosan érted megyek! Szeretlek, ezt jegyezd meg!

-Én is téged! Te vagy életem szerelme, nem tudok mást szeretni! Most le kell tennem, mert jön apám!

Stockholm, Svédország

Björn gondolkodott kiket jutasson tovább a felvételin. Nagyon nehéz dolga volt, hiszen több ezer emberből százat kellett kiválasztania a következő fordulóra és nekik írni, hogy mikor lesz megint felvételi. Egy egésznapot eltöltött vele, estére kiválasztotta azt a száz ember, akiket még látni akar, Chantal is közöttük volt. Értesítette is őket, amikor már megvolt az időpont a következő fordulóra.

 

Milánó, Olaszország

Letelt az egy hét. Antonini és Nesta a repülőtéren voltak már, hamarosan indulnak Narvikba. Nesta ezt kérdezte.

-Mi van ha nem sikerül onnan elhoznod? Mi van ha az apja feljelent téged emberrablásért?

-Te mindig csak a negatív dolgokra tudsz gondolni! Jobb lett volna, ha el sem jösz!

-Én csak jót akarok neked, nem akarom, hogy kellemetlen meglepetés érjen!

-Nem fog, ki fogom szabadítani!

-Remélem sikerül, de nehogy bajba kerülj miatta! Megint csak szenvednél!

-Nem fogok szenvedni, már sokkal erősebb vagyok! Nehogy azt hidd, hogy az a nyavalyás kisfiú vagyok, aki annak idején Agnethába szeretett bele.

-Miért lettél volna nyavalyás? Hagyd ezt abba. Meg akarsz változni?

-Már megváltoztam! Vagy szerinted ugyanolyan vagyok?

-Szerintem igen, nem változtál meg szerencsére.

Antonininek ez rosszul esett, ő igen is meg akart változni.

-Még mindig kisfiúnak tartasz?

-Én ezt nem mondtam. Te tartod magad annak!

-Mert egy kis nyavalyás voltam, de már nem vagyok! Én érzem magamon, hogy megváltoztam! Ez kívülről nem látszik?

-Ezek szerint nem, mert én nem vettem észre.

-Mit kell csinálnom, hogy észre lehessen venni?

-De milyen akarsz lenni? Miért nem vagy magaddal megelégedve?

-Én nem akarok ilyen lenni! Mindenki lenéz meg kiröhög. De miért?

-Senki nem néz le és senki sem röhög ki. Akik meg lenéznek, azokkal nem érdemes foglalkozni, sokan szeretnek téged. Itt vagyok például én és Anna is.

-De más nem is szeret.

-Szüleid?

-Tudod, hogy meghaltak. Akiket szeretek, ők meghalnak és így egyedül maradok.

-Ne beszélj már ilyeneket, teljesen lehangolsz. És még te mondod, hogy megváltoztál? Még egy kicsi jelét sem érzékelem ennek, régen is ezt csináltad és most is.

-De akkor mondd meg mit kell csinálnom! Én nem tudok így élni, mert depressziós leszek tőle!

-Semmit, ne akarj más lenni, mint ami vagy! Fogadd el magad, és akkor jól fogod magad érezni!

Antonini megsértődött.

-Kösz a segítséget, rendes vagy!

-Most mi bajod van? Zárjuk le a témát, jó?

-Szerintem is!

Egy darabig csöndben voltak. Hamarosan beszálltak a gépbe.

Már egy ideje utazta, de még mindig nem tört meg közöttük a nagy csend, végül Nesta szólalt meg.

-Valami baj van? Miért nem beszélsz?

-Mit mondjak?

-De nem szokott ilyen nagy csend lenni közöttünk.

-Te nem is vagy a barátom, ezért nem szólok hozzád!

-Te most szórakozol velem? Mi bajod van?

-Állandóan sértegetsz! Belegázolsz a lelkivilágomba!

Nesta nem tudott erre mit mondani, a fejét fogta már miatta.

-Ezt most komolyan mondtad? Szerinted én megbántottalak? Ha igen, akkor mondd el mivel.

-Mert szerinted nyavalyás kisfiú vagyok!

Nestának már elege volt.

-Igen, most az vagy! Itt nyavalyogsz, mert nem vagy magaddal megelégedve! Segítek! Oké?

-Jó, de akkor ne mondd, hogy így jó ahogy most vagyok. Mondd meg min kell változtatnom!

-Első lépés! Fejezd be ezt a kislányos viselkedést. Nézz be a tükörbe és beszélgess magaddal, hogy te milyen jó vagy meg ilyeneket a tükörképednek.

Antonini ezen nevetni kezdett. Nesta nem értette.

-Most mi az?

-Beszélgessek magammal, na persze!

-Pedig így növelheted az önbizalmadat.

-Azzal, hogy a tükörképemhez beszélek?

-Beszéld be magadnak, hogy te igen is jó vagy és ilyennek szeressenek az emberek, aki meg nem tud elfogadni az meg sem érdemli a szereteted.

-Igazad van.

-De te mindig azokkal foglalkozol, akik nem szeretnek téged. Miért? Senkit sem szeret mindenki, engem sem!

-Én azt akarom, hogy mindenki szeressen. Azt hogy érhetem el?

-Azt sehogy, lehetetlenség! Fogadd már el végre, hogy nem szerethet mindenki. Megérted, ugye?

-Igen!

-Csak olyanokkal törődj, akik megérdemlik, ezt úgy is tudni fogod, és szard le azokat, akik nem szeretnek. Ezt a tanácsot fogadd meg, és jobban fogod magad érezni. Menni fog?

-Megpróbálom!

-Mindig lesznek olyan emberek, akiknek nem vagy szimpatikus. Ezt is tudnod kell és el kell fogadnod, nem kell velük foglalkozni.

-Igen, megfogadom a tanácsodat, hátha jobban fogom magam érezni.

-És ne akarj más lenni, ami vagy, mert úgy végképp nem fogod jól érezni magad! Van néhány rossz szokásod, de kinek nincs?

 

Narvik, Norvégia

Borriello és Tomas elmentek ebédelni egy étterembe. Borriello kiment a mosdóba pisilni, és amikor kezet mosott a tükörben nézve a háta mögött látta De Cegliet. Ekkor hirtelen hátranézett, de akkor nem volt, csakis a tükörben látta. Nagyon megijedt, ki is szaladt, utána visszaült a helyére és semmit se szólt, nem akarta, hogy Tomas megtudja, hogy ezt látta.

Nem sokára megérkezett a repülő Milánóból.

-Na itt is vagyunk! Menjünk Annához most!

-Jólvan, de előbb tegyük le a cuccainkat, ezt nem fogjuk végig cipelni.

Elmentek a szállásra, lepakolni, majd indultak is Annához, azonban nem nagyon ismerték a környéket és bolyongtak.

-Te tudod merre van?

-Nem! Valakit meg kéne kérdezni.

Végül nagy nehezen odataláltak.

-Itt lakik elvileg, de nehogy becsöngessünk. Felhívom Annát, hogy itt vagyok! Vagy inkább írok neki, mert kérte, hogy ne hívjam fel.

Írt neki, hogy a ház előtt várnak, ekkor Anna azonnal felhívta Antoninit.

-Végre itt vagy drágám! Képzeld, nincs otthon senki, azonban be vagyok zárva és nincs kulcsom.

-Nyitsd ki az ablakot és bemászom! Vagy pedig te másszál ki!

-Nem tudok, ilyenkor bezárnak a szobába és az az emeleten van, nehogy kimásszak az ablakon. Gyere az ablakom alá.

-Hol van az ablakod? Nem látlak sehol!

-Át kell másznod a kerítést! Az udvarra néz az ablakom.

-Átmászom. Majd úgy is látni fogsz!

Letette, Nesta ezt mondta.

-Ha jól hallottam át kell mászni a kerítést?

-Igen, Annáért mindent. Jösz?

-Nem, én nem tudom átmászni. Megvárlak itt. Úgysem tudod kiszabadítani, hisz az emeleten van és nem fog kiugrani.

-Veszünk majd létrát. Na átmászom, mert szeretném már látni.

Antonini átmászta a kerítést, Nesta meg azon izgult, nehogy leessen, ugyanis ez egy magas kerítés volt és nem nagyon lehetett belátni az udvarba.

-Itt vagyok szerelmem!

Anna örült, hogy láthatja.

-Szia! Szerinted innen hogy fogok kimászni?

-Veszek egy létrát és lemászol.

-Csak nehogy lebukjunk!

-Akkor elmegyek létrát venni. Ugye készen állsz?

-Igen, mindent összepakoltam már! Akkor siess, mert csak késő este érnek haza, addigra már el tudok innen menni.

-Rendben, sietek!

Visszament a kerítéshez, de még nem mászott vissza.

-Itt vagy Sandro?

-Igen. Jösz már? Vagy most mi van?

-Menj el létrát venni!

-Egyedül menjek. Te nem jösz?

-De akkor megint át kell másznom!

-Jó, elmegyek!

-De nagyon siess!

-Mekkora kell?

-Vedd meg a legnagyobbat, az a biztos!

-Oké, sietek!

Nesta elment, Antonini visszament Anna ablaka alá.

-Nem mentél el?

-Elment Sandro, azért, hogy ne kelljen százszor átmásznom a kerítést.

-Jó, hogy hoztál segítséget, legalább ezt az időt is eltölthetjük ha netán nem sikerülne megszökni.

-Ilyet ne is mondj, ennek sikerülnie kell!

-Igen, igazad van!

Nesta hamarosan visszaért a létrával.

-Itt van a létre, gyere ide!

Antonini odament.

-Átemelem, vedd át!

-Milyet vettél?

-Ez ilyen állítható méretű, most a legkisebben van, majd ki kell nyitnod!

-Oké!

Antonini vitte is a létrát.

-Itt létra, hamarosan megszökünk!

-Tedd ide, hogy le tudjak mászni.

Antonini odatette a létrát.

-Mássz le!

-Jó, de kérlek segíts levinni a cuccaimat.

-Jó, akkor felmászok!

Felmászott, ekkor Nesta felhívta.

-Mondjad Sandro!

-Hazajöttek, bújj el vagy csinálj valamit!

-Köszi, hogy szóltál.

Letette, mert sietni kellett.

-Hazajöttek, nekem le kell innen másznom!

-Jó, de adj egy búcsúcsókot és holnap vissza jösz, hogy megszökhessek innen!

Megcsókolták egymást, kicsit hosszúra sikeredett.

-Jó, most már elég, észre fognak venni minket!

-Szeretlek kicsi Lukino, nem akarom, hogy elmenj! Még egy csókot!

-Jó, de ez az utolsó, mert bármikor bejöhetnek!

Azonban pont rosszkor jöttek be, nem tudtak még egymástól elszakadni, mikor Tomas benyitott és látta, hogy a leendő felesége mással csókolózik, ekkor elfogta a féltékenység, odarohant, hogy jelentet rendezzen. Közben meg megijesztette őket, mert váratlanul tört be.

-Mi ez itt? Megcsalsz ezzel a senkivel!

Tomas az ablakhoz ment, és ki akarta lökni Antoninit az ablakból.

-Mit csinálsz?

-Tűnj innen!

A létra leesett és Tomas tovább erőlködött, hogy a fiú kiessen.

32. rész

Antonini amikor hazaért nagy felfordulást talált otthon, minden szét volt dobálva, a szüleit kereste a szobákban, azonban a fürdőszobában a kád tele volt vérrel. A véres vízben két holttest volt, a szülei holtteste. Kétségbeesetten rohant ki segítséget kérni. A szomszéd asszony meg is hallotta.

-Mi a baj? Mi történt?

A fiú csak sírva és kétségbeesetten tudott válaszolni.

-Valaki megölte a szüleimet! Mire hazaértem nagy felfordulás volt a házban és a fürdőkádban feküdtek a véres vízben!

A szomszéd asszony megdöbbent, el sem akarta hinni.

-Miket beszélsz, fiacskám?

-A fürdőkádban véres vízben!

-Ez csak egy rossz vicc lehet.

Az asszony átszaladt, hogy megnézze mi is a helyzet. Valóban úgy volt, ahogy Antonini mondta.

-Uram isten! Hívd a rendőrséget!

Antonini meg sem mozdult, csak sírt, ezért az asszony ment a telefonhoz látva a fiú tehetetlenségét. Hívta a rendőrséget.

Ki is jöttek megnézni mi a helyzet, a halottakat a halottas kocsi elvitte, nyomozást indítottak ki lehetett a tettes és egyáltalán ki rúgta szét a berendezést, az követhette el a gyilkosságot is.

Utána a rendőrök elmentek, majd hívják, ha megtudnak valamit.

 

Narvik, Norvégia

Annát a nevelő szülei hazahozták, velük tartott Tomas és Borriello is. Tomas megnyugodott.

-Köszi haver, nélküled nem ment volna!

-Rám mindig számíthatsz, ha erről a kis dögről van szó!

-Most biztosan szenved!

-Biztos lehetsz benne! Szegénynek most elég sok problémája van, veri őt a sors folyamatosan!

-Hát igen, most elvittük a nőjét!

Annát bezárták a szobába, nehogy megszökjön. Fogta a telefonját és felhívta Antoninit, de nem vette fel, mivel nagyon maga alatt volt és most képtelen lett volna beszélni. Bekapcsolt a hangpostafiókja, így Anna elmondhatta amit akart.

-Szia Lukino! Hívj fel, ha tudsz! Most bezártak! Ugye jól vagy? Nem tettek benned kárt Borrielloék, mert valami olyasmiről beszélnek, hogy most eléggé ver téged a sors. Ugye nincs semmi baj azon kívül, hogy elmentem? Nagyon aggódom érted, hívj minél előbb, hogy tudjam minden rendben van-e veled. Gyere el értem kérlek!

Elmondta a címet is, hogy hová jöjjön. Antonini utána azonnal meghallotta az üzenetet, gondolkodott mit tegyen, hogy felhívja-e most, vagy inkább írjon neki egy sms-t. Az utóbbi mellett döntött, ezt írta neki:

„Szia szerelmem, örülök, hogy kerestél! Ne haragudj, hogy nem vettem fel, de képtelen vagyok beszélni. Olyan dolgok történnek velem, hogy az felfoghatatlan! És nincs minden rendben! Nem elég, hogy elveszítettelek, de még mire hazaértem felfordulás volt otthon és a szüleimet meggyilkolták, a fürdőkádban találtam meg a holttestüket véres vízben. Tudod, hogy kiborultam? Nem is folytatom, hiszen csak megsajnálnák, hisz azt sem érdemlem meg, mert egy csődtömeg vagyok!”

Anna megdöbbent ezen az üzeneten, azonnal nekiment Tomasnak és megvádolta a férfit.

-Te gyilkos!

-Mi ütött beléd!

-Megöltétek Lukino szüleit!

-Te miről beszélsz? Őrült vagy?

-Megöltétek! Olyanokat mondtatok, hogy folyamatosan szerencsétlenség történik vele és most folyamatosan szenved! Ti csináltátok, mert most írt, hogy megölte valaki a szüleit! Átkozott gyilkosok vagytok! Egy percig nem maradok a társaságotokban!

Anna elszaladt és keservesen sírt. Tomas és Borriello egymásra néztek ekkor.

-Te érted?

-Nem! Miért minket gyanúsít?

-Én sem tudom, elborult az elméje.

-Az biztos!

 

Stockholm, Svédország

Björn most tartotta meg a válogatást, most fogja eldönteni, hogy a több ezer jelentkező közül kit választ Agnetha helyére. A szőke haj nem volt feltétel, mindegy milyen színű hajjal jön a válogatásra. Chantal is ott volt, egy ABBA számot kellett elénekelniük a válogatáson. Chantal harmadiknak ment be.

-Szia Chantal!

-Nagyon ajánlom, hogy engem válassz!

-Ha jó leszel akkor téged, én nem pofára meg szimpátiára válogatok, hanem, hogy milyen a hangos, és hogyan tudsz énekelni. Lényegtelen ki vagy, ha szimpátiára válogatnék, akkor te lennél az utolsó, akit választanék! Ezt jegyezd meg!

-Ehhez tartom magam! De meg fogod látni, hogy engem válogatsz, mert én vagyok a legjobb.

-Inkább kezdj el énekelni! Melyik számunkkal készültél?

-A Waterloo-val!

Björn bekapcsolta a háttérzenét, de énekhang nem ment rajta, azt Chantalnak kellett megoldania. Remekül teljesített, Björn csak nézett, nem gondolta volna, hogy ennyire jól megy neki, így gondolkozott is rajta, hogy beválassza-e, de ahhoz meg kell hallgatnia a többieket is.

-Nagyon jó voltál! Hívd be a következőt! Ha továbbjutottál, akkor értesítünk jövő hét szerdán és adok egy időpontot mikor kell bejönni. Na szia!

-Szia!

Jött is a következő Agnetha jelölt.

 

Milánó, Olaszország

Antonini elment Nestához kisírni magát, abban a házban nem maradhatott, amúgy sem bírná ki ott az éjszakát. Soha többé nem akar már oda visszaköltözni. Nagyon maga alatt volt, a vendégszobában aludt.

A család együtt vacsorázta, Nesta, a felesége és a két gyerek, de természetesen Antonininek is megterítettek. Nesta szólt neki, hogy jöjjön vacsorázni.

-Gyere enni, készen van már! Gondolom éhes vagy már!

-Nem, köszönöm! Nem kérek semmit, egy falatot sem tudok most lenyelni!

-Rendben van!

Aggódott érte, tálalt neki és bevitte. Azt gondolta azért nem jön ki, mert egyedül akar lenni, így megeheti a szobában a vacsoráját.

-Behozom neked, hátha megéhezel.

-Köszönöm!

Letette az éjjeli szekrényre, majd egyedül hagyta. Visszament a családjához enni. Gabriella ezt kérdezte.

-Nem jön ki?

-Nem éhes, de bevittem neki, lehet nem akar társaságban lenni ebben a helyzetben. Hagy egyen a szobában.

De Antonini hozzá sem nyúlt a vacsorájához. Elment fürdeni, fogat mosni, majd ágyba bújt. Aludni viszont nem tudott, de semmihez sem volt kedve, ezért inkább feküdt és sírdogált magában. Csak a szüleire tudott gondolni, meg arra ki tehette ezt velük. Annak soha sem bocsát meg.

 

Narvik, Norvégia

Anna nevelő szülei is a vacsorára készültek, meghívták Tomast és Borriellot. Anna azonban még mindig nem jött haza. Az apja ezt kérdezte.

-Anna hol van?

Borriello válaszolt neki.

-Az a helyzet, hogy szerintünk megszökött. Ugyanis gyilkossággal vádol engem és Tomast. Azt állítja, hogy megöltük Luca Antonini szüleit.

-És ugye ez nem igaz?

-Dehogyis, mi nem tennénk ilyet!

Pedig Borriello már megölt valakit, De Cegliet. Ezt senkinek sem mondta el, még Tomasnak sem.

-Nagyon remélem, hogy nem vagytok gyilkosok!

Anna az utcán bolyongott kétségbeesetten. Pénze nem volt, hogy elutazzon, ezért mindenképpen haza kellett mennie. Haza is ment és az apja leszidta.

-Te hol voltál?

-Gyilkosok vannak a házban! Tönkreteszitek Lukinot, a szerelmemet! Nem megyek hozzá soha Tomashoz, nem akarom, hogy a férjem egy gyilkos legyen.

Az apja rákiabált, elege volt már ebből.

-Hagyd ezt abba Anna! Elegem van már abból, hogy mindenben ellent mondasz nekem és nem tartod be a szabályokat! Nem elég, hogy el kell viselnem az idióta hajszínedet és öltözködésedet, de még lázadozol is! Változtasd meg a külsődet most azonnal! Ez nem fér be az értékrendembe! Megértetted? Rendes lányt neveltünk belőled, te meg felhívod magadra az idióta ruháiddal!

-Félreérted! Én nem kurvának öltözöm, és gondolom ezt te is látod!

-De ezek a színek, meg ez a haj!

-Nem mindegy neked, úgy kezelsz, mint egy kisgyereket!

-Mert nem tudsz viselkedni! Be leszel zárva, szobafokságban vagy egy hónapig.

Anna felháborodott.

-Ez már nevetséges! Te mindig csak bántasz engem! Mire jó ez?

-Most fejezd meg, mert meghosszabbítom!

Kénytelen volt csöndben maradni és vacsorázni a többiekkel.

-Hamarosan hozzámész Tomashoz, onnantól kezdve majd ő vigyázz rád és neki kell szót fogadnod!

-Egésznap otthon fogok kuksolni! Bele fogok bolondulni. Akkor inkább elmegyek dolgozni.

-Nem dolgozhatsz!

-De miért? Több pénzünk lenne.

-Neked a háztartásról kell gondoskodnod és a gyereknevelésről. A férjed eltart, ő elmegy a munkába reggel, neked elő kell készítened a ruháit, ennivalót. Mikor hazajön fáradtan, finom ebéddel várod otthon.

-Tiszta régimódi vagy! Nem a 19. században vagyunk! Manapság már minden nő dolgozik!

-Jobb lesz így, Tomas úgysem fogja engedni, hogy dolgozz!

-Nevetséges! Én nem élhetek szabad életet?

-Neked ez az életed, de ezt a témát zárjuk le! Beszélgessünk az esküvőről. Jut eszembe, remélem még nem feküdtél le senkivel?

-Nem! Szűz vagyok!

-Nagyon remélem, hogy nem bújtál ágyba azzal a fiúval, akivel megtaláltunk téged.

-Senkivel! Én visszautasítottam!

-Akkor jó!

Nem volt igaz, alig várta, hogy odaadhassa magát Antonininek, ő volt neki az első, előtte nem volt senkije Tomason kívül. Egy darabig csöndben maradtak. Annának elege lett, otthagyta a maradékot és felállt az asztaltól.

-Elnézést, de én ezt nem bírom!

Elvonult a szobájába, hogy felhívhassa Antoninit. Csörgött is a telefonja, felvette, de sírt még mindig.

-Szia Lukino! Jobban vagy már, szerelmem?

-Nem, és ez egyre rosszabb. Beszélni is alig tudok!

-Gyere el értem! Képzeld, be akarnak zárni, mint valami kisgyereket szobafokságra ítéltek.

-Ez gáz. Ígérem kiszabadítalak onnan!

-Gyere minél előbb, nagyon hiányzol már! Ja és hozzá akarnak adni ahhoz a Tomashoz! De én a te feleséged akarok lenni!

-Mindent megteszek, hogy megszökhess onnan! Most leteszem, mert nem vagyok jól.

-Együttérzek veled, kincsem! Imádlak! Gyógyulj meg!

Anna is lefeküdt hamarosan aludni, ő sem volt boldog, főleg mert nem élhet szabad életet és korlátozzák, irányítják az életét.

 

Milánó, Olaszország

Eljött a reggel, Gabriella felkelt, hogy elkészítse a reggelit a családnak. Antonini részére is csinált. Hamarosan felkelt Nesta és a gyerekek is.

-Jó reggelt!

-Szia drágám!

-Jobban van már Luca?

-Nem tudom, benézek hozzá mindjárt! Óvatosan benyitok, mert lehet, hogy még alszik.

Úgy is volt, benyitott hozzá óvatosan, és valóban aludt még. A vacsorájához meg hozzá sem nyúlt.

-Nem ette meg tegnap a vacsoráját.

-Akkor most megeheti reggelire, kár volt neki csinálni.

Hagyták őt még aludni, addig ők megreggeliztek. Ezután Antonini ébredezni kezdett, Nesta pont ekkor nyitott be hozzá újra, mert most fejezte be a reggelit. Látta, hogy Antonini megfordult, ezért megszólalt.

-Fent vagy, Luca?

-Igen. Mi az?

-Nem etted meg a vacsorádat!

-Nem voltam éhes.

-Akkor most megeszed?

-Igen.

-Jobban vagy már?

-Nem! Ez visszafordíthatatlan! Annát bezárták és hozzákényszerítik ahhoz a Tomashoz! Én elmegyek és hazahozom őt.

-Mit tervezel? Ki zárta be?

-A nevelőszülei, nem hagyhatom, hogy így bánjanak vele, szembeszállok velük!

-Ne! Ne csinálj magadban még több kárt!

-Nem teszek, de ezt nem hagyhatom! Most azonnal indulok!

-Kérlek ne csinálj hülyeséget! Elkísérlek és vigyázok rád, mert te képes vagy meggondolatlan dolgokra.

-Muszáj elhoznom Annát, értsd már meg, még ha az életembe is kerül! Képes vagyok meghalni érte!

31. rész

Tomas és Antonini találkoztak, azonban Tomas bevert neki, hogy a fiúnak vérzett is az orra, Tomas fellökte, ezért a földön kötött ki, így még bele is rúgott.

-Most szólalj meg, te kis pisis?

-Ezt most miért kaptam?

-Hogy tanulj belőle, nem szórakozhatsz a nőkkel! Annához meg egy ujjal sem érhetsz hozzá! Nem bántalmazhatsz senkit sem!

-Miről beszél? Én senkit sem bántottam! Én szeretem Annát és ő is engem! Maga Anna apja?

-Dehogy! A barátnőm volt, de otthagyott, de én nem tudom őt elfelejteni. Azt akartam, hogy hozzám jöjjön és nem fogom engedni, hogy elvedd tőlem!

-Tessék? Honnan vette, hogy bántom?

-Nekem egy fazon azt mondta, valamilyen Borriello.

-Az egy hazug dög, nem tudom miért utál ennyire!

-Állítólag le akarod nyúlni a csaját és folyton zaklatod.

-Ez hülye! Ő nyúlta le az én barátnőmet! Hazudozik összevissza, én nem bántalmazok senkit!

-Szerinted ezt el fogom hinni?

-Meg lehet kérdezni Annát, és hagyjon békén!

Antonini elszaladt, Tomas utána ment.

-Ne kövessen!

-Meg fogod nekem magyarázni!

-Nincs mit megmagyaráznom!

Hazament, Tomas meg becsöngetett. Az anyuka nyitotta ki.

-Jó napot! Annát keresem.

-Ki maga?

-A vőlegénye! Nem engedem, hogy elvegyék tőlem!

Berontott a házba, Annát kereste.

-Anna hol vagy szerelmem?

Meghallotta, nagyon megijedt, mert felismerte Tomas hangját. Kirohant hozzá.

-Mit keresel te itt?

-Szeretlek Anna! Gyere hozzám feleségül!

-Én nem szeretlek téged, fogd már fel végre! Elmenekültem tőled, te meg utánam jösz?

-Azt a kis nyálgépet szereted?

-Milyen nyálgép?

-Hát az az Antonini vagy ki a tököm!

-Ő nem egy nyálgép! Te sokkal jobban az vagy! Na takarodj!

-Erőszakoskodik veled! Borriello csaját is folyton zaklatja!

-Ez egy nagy hazugság. Ő nyúlta le és én meg vígasztalom! Az a nő meg sem érdemli az én kicsi Lukinomat!

Tomas elröhögte magát.

-Mit mondtál? Kicsi Lukino? Te jó ég! Még, hogy nem nyálgép!

-Semmi közöd hozzá, menj innen! Ő nem bánt engem, valaki hazudott neked!

Mostmár elhitte, hogy nem bántja, ezért ideges lett Borriellora.

-Hát ezt nem hiszem el, így átverni engem!

-Az a Borriello egy szarkavaró gép! Gondolom ő mondta neked!

-Igen! Tehát akkor ő nyúlta le Antonini csaját?

-Igen, ebben is hazudott.

-Milyen dög, nem is beszélek vele! Azt mondta, hogy Antonini nagyon rossz ember.

-Inkább ő a rossz ember, képzeld néhány hónapja összetört szegény Lukino fején egy üveget, majdnem megölte. Meg egy másik fiút is bántott, aki ott lakott nála.

-Nem lakik nála senki!

-Akkor már nem lakik ott. Bocsánatot is kérek Antoninitől.

-Azt jól teszed!

Odament hozzá.

-Szeretnék bocsánatot kérni, amiért rossz embernek gondoltalak és megvádoltalak! Nekem is hazudott valaki.

-Meg van bocsátva, de akkor menjen el és ne jöjjön vissza többé!

-De miért mondod ezt? Szeretem Annát, megérthetnéd! De nyugodtan tegezzél, mert idegesít, hogy magázol! Nem vagyok sokkal idősebb.

-Jó. Ő nem szeret téged!

-De küzdök a szerelméért!

-De velem jár, ezt tartsd tiszteletben!

-Jó! Vissza fogok jönni, és én fogok győzni!

Tomas elment. Visszament Borriellohoz és leszídta.

-Te hazug, összevissza hazudoztál!

-Most mi bajod van?

-Semmi sem igaz abból, amiket Antoniniről mondtál!

-Inkább neki hiszel? Látszik, hogy egy kis dög! Mindenkit megtud győzni a kis pofikájával, téged is becsalt a csapdába!

-Anna is megerősítette, hogy neki van igaza és nem neked! És jó emberismerő vagyok, rajtad látszik, hogy a szemed se áll jól!

-Aha persze, eddig hittél nekem, de az a kis dög meggyőzött téged! Ezért bosszút fogok rajta állni!

-Benne vagyok, hogy eltávolítsuk, mert szeretem Annát!

-Végre egy értelmes mondat. Akkor benne vagy, hogy szenvedtessük?

-De akkor távolítsuk el Anna közeléből!

-Jólvan, segítek neked haver, de akkor többé ne kételkedj bennem, én nagyon jó haver tudok lenni és nem unatkoznál mellettem, az biztos!

-Jólvan, hiszek neked!

Igazából hazugnak tartotta továbbra is, csak azt akarta, hogy segítsen eltávolítani Antoninit Anna közeléből.

Eltelt két hét. Borriello és Tomas folyamatosan Antoninin tartották a szemüket, az egyik reggel együtt mentek el. Kirándulni akartak, Antonini anyukája szendvicseket csomagolt be Antonininek és Annának. Anna belenézett az egyik szendvicsbe, makaróni volt benne.

-Makarónis szendvics?

-Lukino ezt akarta!

Furán nézett rá, még soha sem evett makarónis szendvicset.

-Tészta hogyan kerülhet a szendvicsbe, Lukino?

-Én szeretem és te is szeretni fogod!

Antonini adott még egy búcsú puszit az anyukájának, ez valóban egy búcsú puszi volt, mert ez lehetett erre az utolsó alkalma. Fogalma sem volt, hogy most látja édesanyját utoljára. Boldogan elment kirándulni Annával.

-Akkor holnap jövünk!

Borriello és Tomas látják, hogy elmennek.

-Ezek több napra mennek! Követnünk kéne őket.

-Igazad van, induljunk, szem elől ne veszítsük őket.

Indultak is. Borriello és Tomas egy másik szobában szálltak meg, de ugyanabban a szállodában.

-Itt jó lesz? Most hol vannak?

-Fogalmam sincs, lényeg, hogy ebben a szállodában vannak és nem veszítjük őket szem elől.

Borriello kinézett az ablakon, pont a medencére nézett. Anna és Antonini ott fürdőztek.

-Ott vannak a medencében.

-Rendben, akkor figyeljünk rájuk, nehogy eltűnjenek.

 

Stockholm, Svédország

Agnetha örökre el akart menni, de nem mert szólni, nehogy leszidják. Egyik este írt egy búcsú üzenetet:

„Elmentem örökre. Nem lesz nekem erre időm, mikor megszületik a gyermekem, egyedül kell felnevelnem! Remélem így is sikeresek lesztek, sok sikert kívánok nektek”

Összepakolt, megvárta, míg mindenki elalszik, ezután elment. Sajnálta itt hagyni őket, meg a várost is, de muszáj volt.

Eljött a reggel. Frida olvasta először a levelet, mivel ő kelt fel leghamarabb. Igen csak megdöbbent.

-Ez hihetetlen!

Utána kiabált a fiúknak.

-Benny! Björn! Keljetek fel!

Fel is keltek, mert már ideje volt.

-Mi a baj Frida?

-Agnetha elment! Olvassátok el!

Elolvasták ők is, eléggé idegesek lettek, mert lehet így nem fog menni az együttes. Lehet be sem tudják majd fejezni az új lemezt.

-Ez hihetetlen! Akkor kell keresnünk valakit a helyére.

Meghirdették az újságban, válogatást is akartak tartani. Rengeteg volt a jelentkező, Chantal is ott volt, Björn csodálkozott, hogy eljött.

-Te hogy hogy eljöttél?

-Zavar? Én is énekesnő akarok lenni! Engem válassz ki!

-A válogatás jövő héten lesz, addigra fel kell készülnöd egy ABBA számmal.

-Én leszek a legjobb, ajánlom, hogy engem válassz be!

-Azt majd meglátom!

 

Milánó, Olaszország

Anna és Antonini a medencében fürdőztek. Anna ezt mondta.

-Olyan jó veled kettesben lenni!

Anna átölelte Antoninit és csókolgatta. Tomas az ablakból nézte, már majdnem lement botrányt csinálni, de vissza kellett magát fognia.

-Ezt nem hiszem el! Most ezt kell néznem, ahogy ez a barom csókolgatja Annát?

-Most nem mehetsz oda, mert akkor rájönnek, hogy itt vagyunk.

-Én ezt nem tudom nézni, szólj ha befejezték!

-Jó.

Eltelt fél óra. Borriello ezt mondta.

-Már eljöttek a medencétől.

-És most mit csináljunk?

-Nézzük meg, hogy a szobájukba jönnek-e, menjünk oda.

Odaálltak, de csak óvatosan. Valóban idejöttek.

-Jólvan, itt lesznek most egy darabig, mi is visszamehetünk a szobánkba.

Vissza is mentek, pihentek egy kicsit, majd Tomas megszólalt.

-Mi van ha elmennek és mi meg nem vesszük észre?

-Ma biztos nem mennek haza, ha elmennek a szállodába visszajönnek aludni, tehát nem kell aggódni. Holnap jobban kell figyelnünk.

-Akkor mi is lazulhatnánk egyet. Mit szólnál ha lemennénk egy fürdeni a medencébe?

-Nem rossz ötlet.

Most meg ők mentek le. Antonini és Anna erkélye pont a medencére nézett, de Borriellonak és Tomasnak ez eszébe sem jutott, nyugodtan fürdőztek odalent. Antonini kiment az erkélyre és látta őket. Annának azonban nem akart szólni, de viszont le akart menni hozzájuk.

-Mindjárt jövök, drágám!

-Hová mész, Lukino?

-Csak veszek valamit, sietek!

-Mit veszel?

-Valami üdítőt! Maradj itt, 10 perc az egész!

-Veled megyek.

-Ne! Maradj csak, sietek! Megígérem!

Elment, Anna meg titokban utána ment, mert érezte, hogy titkol előle valamit és fogalma sem volt mi lehet ilyen sürgős. Antonini lement a medencéhez.

-Ti mit kerestek itt?

Mindketten meglepődtek.

-Nekünk nem szabad nyaralni?

-Tudom, hogy utánunk jöttetek!

-Honnan veszed? Fogalmunk sem volt, hogy te itt vagy!

-Ne játsszátok itt a hülyét!

Közben Anna is leért, de nem jött elő, hanem csak hallgatózott.

-Üldözési mániád van! Hagyj minket és foglalkozz a magad dolgával!

-Ezt inkább én mondanám nektek!

Elment. Utána Borriello és Tomas jót nevettek rajta.

-A kis pukkancs! Ez jó volt!

-Fogalma sincs mire készülünk ellene!

Antonini visszament, addigra már Anna is visszaért, aki úgy tett, mintha el sem mozdult volna onnan.

-Hol voltál?

Ezért a fiú vett üdítőt, hogy Anna ne gyanakodjon, de ő már tudta.

-Mondtam, hogy veszek üdítőt.

-Itt van Tomas és Borriello, láttam őket a medencében! Odamentél hozzájuk, de minek?

-Ezek folyton követnek minket! Ki ez a Tomas amúgy?

-A nevelőszüleim hozzá akartak adni, de én megszöktem! Ők régimódiak, és ezért akarták ezt. Még az apám is lehetne, nem is értem miért őt választották ki nekem!

-Mi van ha utánad jönnek és elvisznek!

-Ez nem történhet meg! Ugye megvédesz majd?

-Hát persze! Amíg én itt vagyok, nem érhetnek hozzád!

Azonban fogalmuk sem volt, hogy Tomas idehívja Anna nevelőszüleit, hogy most azonnal vigyék el a lányukat. Este meg is érkeztek, és készen álltak az azonnali visszaindulást Annával.

-Melyik szobában vannak?

-Megmutatom!

Tomas és az apuka bekopogtak.

-Ki lehet az?

-Nem tudom, ne nyissuk ki! Maradjunk csöndben!

Úgy is volt, de ők folyamatosan dörömböltek. Anna ezt mondta.

-Szembe kell néznünk velük.

Antonini végül kinyitotta.

-Anna itt van?

Bementek, valóban ott volt.

-Most velünk jösz!

-Ne, ne vigyetek el! Én nem akarok hozzámenni Tomashoz!

-Pedig hozzámész és ettől a senkitől el vagy tiltva! Az esküvő időpontja megvan, sőt meg is van már rendezve.

Antonini közbelépett.

-Nem vihetik el Annát, nem fogom engedni!

-Takarodj innen és szállj le Annáról! Nem szeret téged!

Erőszakkal kirángatták, Antonini tehetetlen volt, Anna hiába kiabált neki, hogy segítsen. A fiú utánuk szaladt, az apuka ezt mondta Tomasnak.

-Ütsd le ezt a senkit, mert csak követ minket!

Tomas odament és fejbe verte Antoninit, hogy elájult. Ők meg megléptek Annával. Antonini csak másnap reggel tért magához egy másik szobában. Sírt Anna után, ezért hamarabb ment haza.

Mikor hazaért nagy meglepetésben volt része, de ez nem mondható kellemesnek. Nagy felfordulás várta oda haza, összevolt dobálva minden, valaki betört és felrúgta az egész házat.

-Anya, apa, itt vagytok?

Nem válaszolt senki, mindenhová benyitott, hogy őket keresse. Mikor a fürdőszobába nyitott be, akkor véres víz fogadta a fürdőkádban, belenyúlt és két holttest volt a víz alatt, vagyis a szülei holtteste.